X+1

Megtaláltam mire szavaznék. Itt van, dalban.
Miért van az, hogy ez, és a hasonló üzenetek, már-már egy elszigetelt réteg számára komolyak? Miért van az, hogy ez afféle színes, virágos hippi idealizmussá vált? Miért van az, hogy ha hallgatják, akkor két percig megtelnek a szemek könnyel és ennyi marad a történet? Miért nem tudja ezt igazán magáévá tenni az EMBER?
Miért nem hívó szó ez? Miért nem csoportképző, tettre sarkalló? Miért van, hogy ha valaki, vagy valami ellenében kell vonulni, állandóan mozgósíthatóak az emberek? Miért indulnak meg arra, ha valakit szidni jönnek össze és miért esik jól sokaknak mocskolódni? Miért a gyűlölet az összetartó erő?
Miért rám és hozzám hasonló idealistákra néznek furcsa mosollyal? Miért mi vagyunk a különcök?

Talán egy ilyen választási programmal semmit nem lehetne elérni. Ebben látszólag semmi pénz nincs.
Nem lennének határok, országok? Kit lehetne utálni akkor, ha már itthon nem elég a békétlenség?
Nem lenne vallás? Mi lenne az egyházzal? Talán az igazi, hívő emberek előkerülnének, és templom helyett csak úgy magukban hinnék Istent. Ebből nem lenne lóvé a teljesen felesleges egyházaknak. A gyülekezet, szó szerint lenne az. És nem kellene hozzá sem pénz, sem reverenda, sem templom.
Nem lenne tulajdon és ezáltal kapzsiság? Olyan felvetés ez, amibe sokan beleborzonganak. Minek érdekében szónokolnának a választási gyűléseken? Ez az egyik legfontosabb az emberek millióinak az életében. Ki szavazna erre?
Testvériség? Ez is csak addig működik, amíg kiválasztható ki legyen a testvér. A szomszéd zsidó, vagy a kínai árus, esetleg a muzulmán kebab-árus, már nem annyira elfogadható sokaknak. A testvériség eszméje addig rendben van, amíg engem kell elfogadni a határon túl, itt belül már nem ugyanaz a szempont.

Azt hiszem, marad a régen bevált összetartó erő, utáljunk valakit közösen!
Én meg addig képzelgek. „But, I’m not the only one”

Választási tanácsadó, addig, amíg másképp nem megy.