X

Nem fogok elmenni, szavazni. Nincs olyan klub, amelyiknek szívesen lennék tagja, még egy x erejéig sem.
Egyetlen érvem lenne, hogy szavazzak. Csak a szélsőséges ideológia ellenében tudnék voksolni. Komolyan, sokat gondolkodtam ezen. Arra jutottam, hogy attól, mert nem jut be a parlamentbe a nyíltan rasszista párt semmi nem fog megváltozni. Pontosan ugyanannyi fasiszta, rasszista ember fog futkározni az utcákon. Ugyanannyi kollégám fog továbbra is zsidózni, cigányozni. Ugyanannyi ember fogja meghatározni önmagát a másik ellenében, hiteles és érett önértékelés hiányában.
A szélsőséges ideológiák, majd akkor fognak háttérbe szorulni, ha az emberek egyénenként megszabadulnak tőle. Gondolom, ez még úgy pár millió év.
Nem fogok ezért olyanra szavazni, akikben nem hiszek. És kiben nem hiszek? Sem a bal, sem a jobb oldalban. A politikusokban nem hiszek és abban a rendszerben sem, amit politikának hívnak. A legfontosabb dolog hiányzik belőle: az ideológia. Egyetlen pártnak van ideológiája, ez pedig az, a bizonyos újfasiszta párt. Ez meg nem az én műfajom. Minden sejtemmel tiltakozom ellene.
Amiben hiszek: az ember. Az ember, aki képes fejlődni, saját tapasztalatiból építkezve segítő és értékes lénnyé válni a Földön. Nem ebben az országban, és nem ebben a városban. A bolygón. Abban az emberben hiszek, aki együttélésre képes a környezettel, embertársaival, állatokkal és elsősorban önmagával. Abban hiszek, hogy az együttműködő embernek nem szükséges csordákba (pártokba) verődni. Hiszem, hogy az ember egyénileg képes harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani a környezetével. Akkor minek a csorda?
Lao-ce mondta: „nem a világgal kell békében lenned, hanem a szomszédoddal” Ennyire egyszerű. Lenne.
Abban is hiszek, hogy több ember együttesen sikeresebben tudja képviselni az érdekeit. Ezért szoktam tüntetésekre elmenni. Ezek az alkalmak, viszont egy ügyről szólnak. Egy párt melletti elköteleződés, pedig több évre.
Nem felejthető-e el az sem, hogy a szélsőségesek is sokan vannak. Sokkal többen, mint a hozzám hasonló szabadelvűek. Ők is összejöhetnek, hogy az érdekeiket képviseljék. Teljesen mindegy, hogy hány százalékot kap a pártjuk, az emberek nagy része hordozza a hajlamot a kirekesztésre, megkülönböztetésre. Ez meg elég talaj ahhoz, hogy pillanatok alatt összetrombitálják őket, egy jó kis tüntetésre. Sérelme mindenkinek van, és nagyon kényelmes azt hinni, hogy a sérelmeket valaki más okozta. Még gondolkodni sem kell, ha készen kapják a magyarázatot. Teljesen mindegy mi az. Lehet azt mondani, hogy a másik magyarellenes. Máris rohan több millió ember szavazni, anélkül, hogy belegondolna: mi az, hogy magyarellenes? Elég, azt mondani, hogy a másik elveszi az én adómat, mert segélyt kap. Elég azt mondani, hogy a másik nem itt született, vagy éppen, hogy itt született. Ezek mind csoportképző jelszavak.
Nem hiszek abban sem, hogy erőszakkal meg lehet oldani a gyilkos eszmék terjedését. Én vagyok az a polgár, aki szerint legyen teljes a szólásszabadság és a gyülekezési jog. Egyetlen feltétellel: engem és másokat ne korlátozzanak az életvitelemben, de hajlandó vagyok egy tüntetés miatt két megállót gyalogolni. Mert hiszem, hogy joga van bárkinek véleményt nyilvánítani. Azt hiszem sokkal jobb, ha hallhatóvá válik, ami az emberek fejében van, még akkor is, ha az sokaknak fáj, sértő. A sértettek is inkább védve vannak, akkor, ha tudják mivel állnak szemben.
Szóval annak alapján nem fogok senkit sem parlamenti székhez segíteni, hogy a kisebbik rosszat válasszam. Valahogy úgy gondolnám, hogy az emberek valami komoly elgondolás, hit, vagy meggyőződés alapján szavaznak.
Vannak emberek, akiknek adok a véleményére, akikre odafigyelek. Egyikük sincs párt közelében. Jó régen kiléptek onnan, ahol voltak. Azt hiszem, ha bárhova belépnének máris fenntartásaim lennének velük szemben. Így aztán soha nem lesz olyan párt, akire szívesen szavaznék.
Egyetlen egy filozófia, amit hosszútávon eredményesnek látok, az a buddhizmus. No, ebből kiindulva, elmondható, hogy végletes idealista vagyok. Nem baj. Ez a véleményem. Popper és a gymnaszofisztikusok alapján: ezt érzem valósnak.

Van egy közszájon forgó kijelentés, miszerint, ha nem szavazok, nincs jogom kritizálni, hozzászólni a közélethez. Dehogyisnem! A befizetett adóm például elég nyomós érv. A létezésem, hogy igyekszem, békésen együtt élni embertársaimmal elég jogot képeznek, ahhoz hogy véleményem lehessen. Talán még több is, mintha két jelszó alapján elrohannék szavazni és utána fogalmam sem lenne, mi történik a világban, körülöttem, mert megbéklyózott agyú, korlátozott gondolkodású elkötelezett szavazópolgár lennék. Pedig a pártoknak ilyenekre van nagy szükségük, milliós nagyságrendben.