2010. január 23., szombat

Mindenről, ami a testnyílásokon keresztül bekerül...


„Az összes fontos dolog, különböző testnyílásainkon kerül be a szervezetünkbe.”

Vitathatatlan igazság ez Woody Allentől.
Az agyunk meg egy szűrőberendezés mindahhoz, ami bejut a nyílásokon keresztül. Ez meg egy vitathatatlan igazság tőlem.
Úgy gondolom, hogy van egy csomó ki szobaszerű az agyunkban, amiknek a bejárata előtt van egy szita-féle cucc. Mert a szobákban komoly feldolgozási folyamat folyik, de nem megengedhető, hogy a sok salakanyagot is a feldolgozó szakmunkások válasszák szét, a fejlődést segítő, hasznos dolgoktól. Épp ezért a szűrő- szakmunkásoknak nagy a felelősségük.
Azt hiszem egyénenként eltérő szűrők vannak, sőt talán az évek teltével – mondjuk úgy, a fejlődési folyamat, a tanulás előrehaladtával – a szűrők is változnak, egyre sűrűbbek. Persze biztos vannak olyan egyedek, akiknek eleve akkora lyukú sziták vannak az agyában, hogy azokon csak úgy árad befelé a mindenféle, és mivel a feldolgozóknak arra megy el az energiájuk, hogy megtisztítsák, ami beérkezett, a fejlődés is eléggé lassú. Lehet, hogy meg is áll. Nem tudom, csak így képzelem.
Áldásos esetben nagyon sok műhely van. Eleve viszonylag sok a nyílás is. Vegyük például a fület. Mennyi miden megy be rajta? A zenétől, a különböző zajokon át, a szövegig, megannyi hanghatás. Gondosan kell szétválogatni a sok hülyeséget, és haszontalan baromságot, hogy ne terhelje az agyat. Például – hogy ne politizáljak – ott vannak a reklámok, az intelligens mosóporokról. Mindenképpen meg kell, hogy akadjon a szűrőn, ami nem azt jelenti, hogy elfelejtjük - azaz kidobjuk - hanem hogy kint marad valami külső raktárban és nincs vele teendő. Csak akkor kell elővenni, ha például az ember ilyen fontos tudományos értekezést ír az agyműködésről.
A feldolgozó műhelyeknek is van raktáruk. Ott vannak letéve azok a dolgok, amikre folyamatosan szükség lehet. Itt már szigorú kartotékrendszer működik, hogy a szükséges dolog pillanatok alatt előkereshető legyen. Mondjuk párkapcsolati tapasztalatok raktára. Onnan lehet elővenni az okulást.
Vannak olyan raktárak, amik gépesítettek, melyek felfoghatatlan gyorsasággal adják ki az éppen szükséges anyagot. Ilyenek a megtanult számtani alapműveletek. (Itt nálam valami fennakadás van, mert nem tudok összeadni, kivonni, és szorozni pláne, az osztásról ne is beszéljünk! Még szerencse, hogy számokkal dogozom nap mint nap és az Excel tudja helyettem. Ezért gondolom, hogy az én agyamban, az ezen a területen dolgozó melósok, egész nap ultiznak, vagy döglenek hanyatt fekve a kanapén.)
Semmi kétség, így működik az agy.

A vegetatív működés nem érdekes. Az megy automatikusan. A legprofibb rendszer.

És az érzelmek? Eleve azt kellene tudni, hogy honnan jönnek? Testnyílásokon át? Nem hiszem. Azokból lesznek, amik bejutnak az emberbe a nyílásain át, ez kétségtelen.
Talán van egy olyan terem az agyban, ahol sok megtisztított információt bekenik valamilyen anyaggal és így lesz belőlük érzelem. Az biztos, hogy több információt gyűjtenek egybe és egy nagy csomagot csinálnak belőle. A rózsaszínre ragacsozó műhelyben készül a szerelem, a vörös vagy lila ragacsozók készítik a szexet, rögtön a szerelemből. A feketére kenők csinálják a gyűlöletet és így tovább.
Szerintem az érzelmeknek van a legnehezebben kezelhető raktárrendszere. Ott állandó a mozgás. Gyakorta kell átpakolni egyik helyről a másikra a dolgokat.
Viszont itt van egy olyan titkos depó is, ahová a megszüntetett érzelmeket viszik. Nálam van még hely bőven. Itt ugyanis a gyűlölet árválkodik egyedül. Szomorkodik szegény, mert nagyon kevés az esélye, hogy kikerüljön onnan.
A nálam fejlettebb szinten állók titkos raktárában már ott a szenvedély, a vágy, a harag és a szomorúság is.
Na persze meg lehet próbálni a testnyílásokat betömni, eldugaszolni. (Ez egy kivételével elég kellemetlen.) Buddha megpróbálta, sehova sem jutott. Nincs más hátra, mint jól működtetni a szűrőberendezéseket és a feldolgozó műhelyeket. Talán ez a tudatosság, és ebből lesz a tiszta tudat.

Az is eszembe jutott, hogy mennyire másképp néz ki a dolog, ha azt vizsgáljuk, hogy mi jön ki a testnyílásokon? Jó esetben az összes feldolgozhatatlan és mérgező cucc, de semmi hasznos.
Erről nem írnék, inkább. A vegetatív működés nem érdekes. Kivétel a beszéd. A beszéd még akkor is érdekes tud lenni, ha automatikusan áramlik kifelé.
Amit meg itt alkottam, egyszerűen zseniális! Azért merem ezt leírni, mert megszűrtem, amit Woody Allen mondott. Ja! Hogy üzemzavar van a berendezéseimben? Vegetatív, nem tehetek róla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése