Miért zöld betű?

Kiégett a neon. Ez történt ma reggel. Még jó, hogy kettő van, meg van még két másik lámpa is a konyhában. Na, de reggel ezzel kezdeni?
Nem kapkodtam el a hibaelhárítást, előtte még megfürödtem, megetettem a macskát is.
Azt tudtam, hogy a csövet ki kell szedni a foglalatból. Megtettem. Ott álltam a konyhában, egy kiégett neoncsővel a kezemben és mélyen elgondolkodtam. Venni kell egyet. Ezt is tudtam. Jó, de milyet? Mert itthon látom, hogy milyen, de a boltban már nem fogom látni, és már reggel feltételeztem, hogy nagyon sokféle neoncsövet lehet kapni. Én meg majd állok ott és fogalmam sincs. A cső nem volt valami informatív. Csak az volt rajta, hogy hány wattos, meg még pár szám, de azoknak nem volt semmi értelme.
És ekkor eszembe jutott a volt férjem, aki mindig arra tanított, hogy találjam fel magam. Megtanított rá, hogy eszközök nélkül is jól el lehet boldogulni, a rendelkezésre álló testrészekkel. Ezt meg is tanultam, és az élet bizonyos területén sikeresen is használom. De neoncső ügyben?!
Azt kellett kitalálnom, hogy fogom tudni, milyen hosszú kell? A mérés, csak most este jutott eszembe. Reggel viszont eszembe jutott, hogy valamilyen testrészemhez hozzámérem (az a remek férjem!), és megjegyzem, hogy meddig ér a cső, és akkor majd a boltban is odamérem és kész vagyok.
Nagyon örültem, hogy ezt kitaláltam és már fogtam is a tollat, hogy bejelöljem a combomon, hogy a földtől meddig ér a cső? Ezt meg is tettem, de akkor még nem volt rajtam nadrág. Óriási, hihetetlen szerencse, hogy öltözés közben megláttam a tintát a lábamon és rájöttem, hogy ha felveszem a nadrágomat, akkor nem fogom látni a jelölést. Az meg mégiscsak hülyén nézne ki, ha a neoncső szakáruházban levenném a farmeromat, hogy megtudjam, milyen hosszú neont kell vennem? Nosza, berajzoltam a nadrágomon is a vonalat és elindultam dolgozni.

Délután bementem a Saturnba. Elsőre megtaláltam az izzókat és neonokat. Megtaláltam a 18 wattos csöveket is. Levettem egyet a helyéről és odamértem a belső combomhoz. Közben észrevettem, hogy egy eladó néz engem a sor végéről. Elég furcsán. (Mi lett volna, ha le kell vennem a nadrágomat?)
Miután megállapítottam, hogy a megfelelő méretet is megtaláltam, kezdtem végignézni az összes felakasztott csövet, egyesével. Ekkor odajött a segítőkész alkalmazott, hogy megkérdezze: segíthet-e? Mondtam, persze, de alapjában véve már minden rendben, csak azt keresem nincs-e kék feliratos cső? Nem értette, én meg elmondtam neki, hogy az összes neoncsövön zöld betűvel van felírva a gyártó neve (Osram), de az én konyhámban a kék szín dominál, így a zöld semmi esetre sem passzolna. Nagyon örült az eladó, mert ő még eddig ezt észre sem vette. Na, ugye! Szakemberek! A boldog felismerés után megosztotta velem baljós sejtését, hogy szerinte, csak zöldbetűset fogok találni, mert ez nem lényegi dolog a gyártónak.
Beláttam, hogy igaza van, és talán ezért vagy, talán azért mert eredendően segítőkész volt a jóember, nagyon praktikus szaktanácsot adott. Azt mondta, hogy mikor betekerem a foglalatba a csövet, úgy tegyem, hogy a felirat a fal felé legyen, és akkor nem látszik.

Hazajöttem, betekertem. Nem látszik. Világít. 60 cm hosszú. 895 forintba került.