Tisztesség

Hahó! Még mindig élek! De még mennyire!

Most itt csupa nagybetűvel kellene írnom, hogy érzékeltessem az indulataimat. És megint nagy kérdések sorozata következik: miért, hogyan?
Az történt, hogy a vevő visszamondta a vételt. A lakásom megvételét. Ez még rendben is lenne. De hogyan!
Múlt héten péntekre ő szervezte meg, hogy megyünk az ügyvédhez, ő hozza a foglalót és aláírjuk a szerződést. Pénteken délelőtt tíz óra. Szabadságot vettem ki ezért. Meg is érkezett tíz órára, ahogy kell, és bejelentette, hogy most mégsem írná alá a szerződést, és mégsem fizetne semmit, mert még egyszer meg akarja nézni a lakást, meg még egyszer beszélni akar a közös képviselővel. Jó. Mondtam én, megjegyezve hogy szólhatott volna, mert akkor nem veszek ki szabit.
Aztán vasárnap megérkezett ismét, hogy megnézze a lakást. Mire hozzám ideért már beszélt a közös képviselővel is. Lakást megnézte, mondta, hogy nagyon jó a hangulata, tökéletes a beosztása, élhető terek, kellemes miliő. Ezt én is tudom. Ez pontosan így van. Ezután végigvettük a lakás rezsiét. Századszor. Elvitte a fűtésszámlát is, hogy számolhasson. Távozáskor megerősítette, hogy a pénteken megbeszélt új időpontban, szerdán reggel nyolckor találkozunk és szerződést kötünk. Ma telefonált, hogy mégsem, mert ő még mindig nincs tisztában a lakás költségeivel.
Na, itt üvöltök:áááááááááááááááááááááá!
Miért? Miért? Miért?

Miért van az, hogy sumákolni kell? Miért nincs valakinek annyi minimális intelligenciája, hogy felismerje a helyzetet és annak megfelelően nyilatkozzon? Miért nem érzi, hogy neki egyetlen dolgot kellett volna tennie? Megmondani, hogy kiszámolta és úgy döntött, nem veszi meg a lakásomat. Ennyit, nem többet. Miért kell ezt a hülye dumát előadni a költségekről, mintha én titkolnék valamit? Miért? Nem értem!
Nem értem, hogy egy ötvennégy éves ember, hogy élte eddig az életét? Eddig is természetes volt neki, hogy mások idejét semmibe vegye? Eddig is természetes volt, hogy sumákoljon a saját döntését igazolva? Miért nem képes felvállalni a döntését, és miért próbálja annak felelősségét velem megosztani? Hogy él ez az ember, ha egy ilyen teljesen kockázatmentes dolgot nem képes, tisztán, egyenesen intézni? Mit csinál akkor, ha valóban van veszteni valója?

Egyébként meg nagyon érdekes, hogy napok óta feszült voltam a lakásom dolga miatt. Mióta tudom, hogy nem kell ennek a vevőnek, angyali nyugalom szállt meg. Mintha ennek így kellett volna lennie. Biztosan így is kellett történnie.

Na, persze megint nem értem min csodálkozom? Engem néztek már hülyének azért kolléganők, mert le akartam mondani egy orvosnál az előjegyzett időpontot és egész nap nem sikerült elérnem a rendelőt. Megkérdezték munkatársaim, hogy minek azt lemondani? MERT ÍGY TISZTESSÉGES! Ezért.