Szabályos

Zokni

Beballagtam a zoknit árusító kereskedésbe. Vásároltam sok-sok zoknit. Mikor fizetnék a pénztárnál, kedvesen így szól a pénztáros:
- A táskát le kell tenni a bejáratnál a szekrénybe!
- Jó napot kívánok. Kell? Fizetnék és mennék is innen.
- Kell, mert ez a szabály!
- Milyen szabály?
- A bolt szabálya.
- Az én szabályom pedig az, hogy maguk itt nem hatóság, hogy elvegyék a személyes holmimat, önként meg nem teszem le a táskámat, tehát vagy elveszi – és törvényt sért, vagy belenyugszik, hogy nem teszem le a táskámat.
Örülhettem, hogy kifizethettem a közel tízezer forintot. Zokniért.


Drogéria

Alig húsz perc múlva betértem a drogériába, hogy kisebb vagyont költsek, többek között macskakajára. Vettem is ezt, azt megint tízezer körüli értékben. No, de van ám nekem ilyen pontgyűjtős cuccom, ami tizenöt százalék kedvezményt jelent a vásárlásánál. Amikor fizettem, szóltam a pénztárosnak, hogy beváltanám a kedvezményt. Kedvesen így szólt a pénztáros:
- Jókor szól!
- Miért, mi a probléma?
- Már kiütöttem a végösszeget.
- És akkor most mi a teendő?
- Újra be kell ütni az egészet, és különben is alá kell írni a pontgyűjtő füzetet.
- Nosza, akkor üsse be újra az egészet! És miért kell aláírni?
- Mert ez a szabály ezt kell csinálni!
- Kinek a szabálya? Ezt kell csinálni?! Nekem kell csinálnom?
- A bolté. Különben is, ha azt akarja, hogy újra beüssem az árut, akkor a többieket előre veszem a sorban.
- Na, azt nem gondolnám. Most szépen kezdjen hozzá. Egyébként, meg én nem vagyok bolt, ezért rám nem vonatkoznak a szabályok, de annyira kedves volt, hogy aláírom, amit kell.
Három keresztet tettem a neve rovat után.
- Ez mi?
- Keresztek.
- Miért?
- Írástudatlan vagyok. Ugye nem akar diszkriminálni, azzal hogy nem adja meg a kedvezményt? Van olyan szabály is, hogy analfabétának nem jár a tizenöt százalék? Ugye nincs? Mert ha van, abból botrány lesz. Szabályos botrány.
Nem volt ilyen szabály. Fizettem és kijöttem.

Nem kell tudnia mindenkinek, hogy azonnali ellenkezésre sarkall, ha valamire azt mondják, azért kell megtenni, mert ez a szabály. A másik ilyen, a kötelező. Csak úgy egyszerűen, kötelező. Ilyenkor azonnal szabályszegővé és ellenállóvá válok. Értelmetlen ügyekben. Tévedés ne essék, nem megyek át a piroson, mert értem és tudom, hogy miért van jelzőlámpa és miért vannak közlekedési szabályok. Rendesen bejárok dolgozni, mert értem és tudom, hogy miért kell ezt tennem. Sorolhatnám, mennyi szabályt tartok be. (na és persze, sokat nem)
Egyszerűen nem értem, hogy miért kell szolgalelkűen hülyeségeket véghezvinni? Emberek tömegei teszik le a táskákat, mert valami barom kitalálta ezt. Gondolom, mindenki rendesen kitölti a pontgyűjtő füzet összes rovatát (név, cím, telefonszám – minek is?), mert ezt kell csinálni. Hozzáteszem a tizenöt százalék kedvezmény, azt jelenti, hogy összesen tizenötezer forintért vásároltam már abban az üzletben.

A péntek estét még megkoronázta a sörözői élmény. Barátnőmmel üldögéltünk, mikor megérkezett két hímnemű ember formájú élőlény. Köszönés nélkül azt mondja az egyik a pincérnek: „nyolcan leszünk”. Nesze neked! Leültette őket a pincér. Szépen lassan jöttek a többi hatok, hogy tényleg nyolcan legyenek. Egyikőjük úgy üvöltött, hogy nem hallottuk egymást a barátnőmmel. Nem volt részeg az egyed, egyszerűen az a típus volt, aki hangjával hosszabbítja vagy vastagítja meg a nemi szervét. Kevés hiányzott hozzá, hogy átmenjek az asztalukhoz, de éreztem, hogy hiábavaló lenne. Ezért csak hosszan kezdtem nézni a mikropénisz szindrómában szenvedő lényt. Semmi reakció, ugyanúgy üvöltött tovább. Illetve az történt, hogy a többiek nagyon kezdték őt kellemtelennek találni. Azt hiszem a tekintetemből ők kiolvasták, hogy látom az üvöltő hím problémájának okát: impotens, frusztrált állat, aki hangerővel kompenzál. Legalább humoros lett volna, amit beszél! Isten bizony nevettem volna!

Ezek történtek pénteken.

Szombaton jó volt a Kispál. Volt ott is szabály, de kollektívan szegte meg mindenki. Volt ott is, aki kiabált, de nem volt zavaró.
Koncert témakörben van egy megfejthetetlen kérdés számomra. Tini korom óta nem értem, miért van az, hogy elkezdődik a koncert és berohannak a színpadhoz, majd kijönnek onnan sokan, egyszerre? Pár perc múlva megint indulnak vissza, de már sörökkel a kezükben, amit megisznak és pisilniük kell tőle, tehát ismét kifelé indul az egész társaság. Pisilés után persze sörrel jönnek vissza. És így tovább. Ez így van, mióta koncertre járok. Minden koncerten van egy ilyen társaság, és mindegyik ott jön-megy, ahol én állok.
Nem értem a szisztémát. Mi a francot hall, lát az egészből, ha egyfolytában mászkál?