Magad, uram...

Nem figyel meg senki. Már a chipekben sem lehet bízni!
Majd én segítek önmagamon, ha már nincs hozzá partner. Ezért már délután elkezdtem magamat megfigyelni. Ilyenkor – karácsonykor - ugyanis menetrendszerűen belázasodok, és az ünnep végéig beteg vagyok. Azt hiszem tavaly jöttem rá, hogy így menekülök, az egész karácsonyi misztérium elöl. Nagy emberek megírták már, hogy a betegség egyfajta menekülés. (és elszegődés)
Jelenleg normál testhőmérsékleten üzemelek, jól vagyok. Nem köhögök, nem fáj a fejem s láthatólag semmi bajom.
Tudatosan készülök az elkövetkezendő három napra. Hogyan? Úgy, hogy nem leszek beteg, mert nincs miért menekülnöm. Oda megyek, ahova akarok, ahova meg nem akarok, nem megyek. Annyit eszek amennyit akarok, és nem kell ötven fogást magamba tömnöm. Akkor alszom, amikor akarok, akkor fürdök, amikor akarok. És mindezekkel együtt szeretem, akiket szeretek. Nem teszek úgy egy szépen terített asztalnál, mintha szeretném, azokat, akiket mégsem.
Alapjában véve teljesen elégedett lehetek. Az is vagyok. Mintha kifejezetten várnám ezt a három napot.
Mi történhetett velem?