Haza és szeretet + a káposztás tészta

Komolyan veszem ezt a hazaszeretet dolgot. Számomra ez így semmit nem jelent, és nagyon kíváncsi lennék, hogy önmagában ez a fogalom jelent-e bárkinek is bármit? Elég kétséges, mert ilyenkor jönnek a felsorolások: István, Mátyás, Petőfi stb.…
Szétszedem a szót. (ha már összetett)
Haza. Nincs mit magyarázni. Itt születtem, ezt a nyelvet beszélem. Még akkor is így van, ha leginkább svábok vére csörgedez bennem.
Szeretet. Először is, a szeretet nem feltételekhez köthető. Azaz, ha szeretek valakit vagy valamit, akkor nincs: de. Nincs olyan, hogy szeretem ezt vagy azt benne, de nem szeretem amazt. Akkor azt inkább nevezzük úgy, hogy kedvelem, vagy szimpatikus. Akit, vagy amit szeretek, annak a rossz tulajdonságait is szeretni tudom. Szeretni tudom, mert elfogadom, hogy az is az ember, a dolog része. (Itt eszembe jutott a káposztás tészta. Azt például nem szeretem porcukorral, van, aki meg csak úgy szereti. Tehát a káposztás tészta szerethetősége függ attól, hogy cukor van-e rajta, vagy bors. Ezzel tehát megdöntöttem az előbbi elméletemet, ami az egyetemes kultúra szempontjából mindenképpen korszakalkotó lett volna.)
Nincs érzelmi viszonyulásom a hazámhoz. Azaz nem tudom, azt mondani, hogy szeretem, de azt sem, hogy nem. Itt van dolgom, ide tartozom. Ennek az országnak a sorsa az én sorsom is, és az én sorsom, karmám éppúgy hat az országéra, mint fordítva. Azt hiszem ennyi. Nincs ezzel dolgom, nem kell megtanulnom a szeretetét. Itt teszem a dolgom. Kész.
Sorolhatnám a költőket, írókat, festőket, zenészeket. Elcsépelt. A Nobel-díjasok sora is. Őket említve rögvest jön az a kellemetlen tény, hogy szinte mindegyikük elment innen. Ezért például haragudhatnék a hazámra. Nem teszem. Hozzátartozik a magyarsághoz, hogy időközönként elhagyják. Ezzel együtt ilyen ez a haza.
Nem hiszem, hogy nincs jobb paradicsom, tej, vagy eper a nagyvilágon, mint nálunk. Biztos van. Mi itt arra a paradicsomra esküszünk, amit a nagymamánk kertjéből szedtünk és még naptól melegen ettünk. Ha úgy tetszik ez is hazaszeretet, mert a nagymamánk is idetartozik. Ha úgy tetszik, ennek semmi köze a hazához, hiszen ez egy személyes élmény és sokkal inkább kötődik a mamához és gyerekkorunkhoz, mint az országhoz. Így is lehet, úgy is lehet nézni.
Nekem speciel nem tetszik egy csomó népviselet. Ettől még nagyrészt ismerem a főbb tájegységeket a hozzájuk tartozó motívumokat. Nem tudom élvezni Bartókot. Vessenek meg érte! Biztos nem vagyok elég művelt, iskolázott, vájt fülű, vagy intelligens. Ettől még ismerem és tudom ki ő. Nem szeretem az Alföldet, de tudom, hol van, ismerem az ottani tanyavilág különleges életformáját, állatait – ha nem is közvetlenül.
És nagyon sok dolgot nem szeretek itt, de próbálom megérteni miért van éppen itt, most, és így?
Talán ez az, amit a hazaszeretet jelenthet. Ismerem, tanulom, érdekel. Egyébként meg nem lobogok ezer fokon attól, ha meglátok egy kokárdát. És ha már kokárda (és zászló). A nagyon hazaszeretők, miért üvöltenek az állami ünnepeken, amikor az ő annyira szeretett hazájuk első embere beszédet mond? És a zászlófelvonás alatt, miért is üvöltenek? Talpig nemzeti színben. Például ezt sem szeretem, de próbálom megérteni.
A hazámhoz hozzátartoznak az üvöltők, a masírozók. Őket nem szeretem, de nem azonosítom őket Magyarországgal. Elfogadom, hogy itt vannak, sajnos a mi hazánk termékei.
És itt vannak a zsidók, cigányok, tótok, oláhok, szerbek, szlovákok, svábok. Ők is a mi részeink. Nem lehet lecsípni őket. Nélkülük ez nem ugyanaz a haza lenne. (itt beszúrhatnám József Attila, A Dunánál című versét)
Velük együtt sincs érzelmi viszonyulásom az országhoz. Nem szeretem, nem utálom. Itt vagyok és kész. Annyira egyszerű dolog ez. Mit kell ezen tanítani? Semmit. Sok mindent lehetne tenni a hazaszeretetre nevelés helyett. Igényességet, kíváncsiságot felkelteni a gyerekekben. Otthon is, és nem csak az iskolában. Nyitott embereket kellene nevelni. Olyanokat, akik nyitottak a másra. A más ismerete nélkül csak részismereteket lehet szerezni a hazáról, amit egyesek szerint szeretni kell. Ismerni kellene. Tudni.
Részemről nagyon sok dolgot nem tudok. Legalább nyitott vagyok.