1. Hétfőn jóga közben észrevettem, hogy nem tudom tartani az egyensúlyomat. Kedden is észrevettem. Szerdán már tudtam, hogy nem a fülemben van a hiba. A jóga a test- szellem-lélek harmóniájára törekszik, tehát itt borult meg valami. Szerdán, jóga előtt végiggondoltam, hogy semmi esetre sem hagyhatom, hogy a megborult egyensúlyom, úgy maradjon. Ma már nem volt gondom ezzel. Visszabillentem.
2. Hétfőn azt hittem, hogy a csónakom egy kisebb vízesés felé halad, majdnem elkezdtem ellenkormányozni. Ma már tudom, hogy egy szűkebb folyómeder okozta a zavart, szó sincs zuhatagról. Szerdán már láttam, hogy szélesedik a meder, kicsi szigetet is találtam, ahol kikötöttem kis időre. Lassan ismét vízre teszem a csónakot és folyatom a csordogálást.
3. Szerdán verset olvastam és meghallgattam Ágnest is. Meg nem tudom mondani hányszor olvastam és hallottam a Nő a tükör előtt című verset. Most értettem meg. A nő titokzatos és gyönyörű lényként jelenik meg, de ha ezt a képet, amit József Attila versbe öntött, lefestenénk, egy iszonyú félelmetes, hatalmas, és ember feletti erővel rendelkező alakot látnánk, aki légiesen vonul át a tereken. Azért ilyen ez a kép, mert a férfinak ismeretlen terep a nő, de izgalmas és az ismeretlensége okán félelmetes is.
Most értettem meg, hogy nemcsak a nő, mint ember ismeretlen a férfi számára, hanem mindaz, amit képvisel. A nőiség. Ezért ha eljön a pillanat, hogy ezen a terepen kell cselekednie egy férfinak, joggal lesz bizonytalan és zavart.
Így értettem meg férfi ismerőseimből valamit, amit eddig inkább csak sejtettem. Őt is értem. Ez türelmessé tesz.
4. Ma is olvastam: „Ha valaki másként viselkedik, mint a többiek, bolondnak tartják. Ha viszont az egész világ őrültként viselkedik, akkor a normálist tartják bolondnak. Ezért nem biztos, hogy az a helyes, amit a többség tesz, sőt nem biztos, hogy az a valóság, ami valóságnak látszik” (Lao-Ce. Ha már folyó…)
Egészen biztos vagyok benne, hogy csak abban bízhatok, amit belülről megélek. Amit érzek. Egyrészt, jó rég óta vallom, hogy csak az a valóság, amit magunk tapasztalunk és érzünk. Ezért nem értheti senki a helyzetemet, hiába próbálnám magyarázni a magyarázhatatlan érzéseimet. Rakosgathatom az objektív tényeket, amelyek napként világítanak és mutatják, hogy mi a helyes út. Csak nem nekem mutatják, hanem a külvilágnak. Nekem a saját napom világít és az bizony másik útra terel. Nem cselekedhetek másként, mint ami én vagyok. Legfeljebb a külsők, majd csóválják a fejüket. Legfeljebb majd őrült leszek egy normális világban.
Ami látszik, azt meg már rég nem gondolom valóságnak. A saját érzelmeim, gondolataim és tapasztalatom alapján kell mennem. Csak ezért vállalhatom a felelősséget, és ez az egyetlen módja annak, hogy ne bántsam őt, és ne sértsem magamat.
5. Nem az őszinteség nehéz, hanem felismerni, hogy valami olyat próbálok magamévá tenni, ami nem azonos velem. Ezer hatás ért a napokban. Számtalan észérv sorakozott az agyamban és majdnem belecsúsztam egy hamisságba. Ez az én hamisságom lett volna, másnak ez az igazsága, de nem az enyém. Ha nem vettem volna észre időben, most megbántanám őt. Tudatlanul.
6. Nagyon fáradt vagyok.
7. Hosszasan tudtam tartani az egyensúlyt követelő ászanákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése