Na ezt hagyom itt neked

Nem jöttél túl korán
(jöhettél volna húsz évvel előbb)
De időm az volt,
(neked adtam volna jó részét és ezáltal magamat)
Nagy komám lett,
És ültünk büfékbe
(nem büfékben, itthon ültem, a barátaimnál és sörözőben)
Várva rád
Egymás hátát ütve
Italokat küldve
Múltját sem sejtő
Kékruhás nőknek.
(a barátaim is vártak rád, leginkább az én hátamat ütögetve, nekem italt fizetve, aki voltam kék ruhában)

Maradj otthon, nézzél tv-t
(ez nem gúny, ez egy út, amin indultál, vagy amiről letértél)
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
(a vonatokat haladnak – valamerre, üresen , sötéten a meg nem élt időben)
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van, az vagyok én
(a másik időkomám, de nem vagyok rosszul, csak szarul nézek ki, úgysem láthatod, mert másik úton mész, a vonat meg töksötét, különben sem vagyok érdekes már)
Kár, hogy most mutatnak az előbb még
Istent dicsértem épp
(inkább Buddhát, de most szétestem kicsit, sajnálatos, hogy ez is látható – lenne, ha érdekelne – ezért nem kár- szétesve is én vagyok)

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe jössz úgyis te
(jól elvoltunk az idővel, várva rád)
És minek is bármit is
E kis időre
(kis időre jöttél, de minek is? a bármiért…amire elég egy kis idő)

És aztán nem jötté’
Átgyúrtuk életté
Időkomámmal
Ez üldögélést
(ez lett az életem: üldögélés, várva rád, közben az időt egyre jobban megismertem, a pillanatot megéltem, a múltat helyén kezeltem, a jövővel nem törődtem – ahogy az írva vagyon)

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
(azért várva rád ütögettem a komám hátát és ő az enyémet)
Este csillag voltál
(otthon)
Nappal meg fecske
(nálam)

Minden föld bevetve
(milyen lesz a termés?)
Minden nő rendbe
(üldögélnek az átgyúrt életükben)

Na ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske.