Nincsenek véletlenek. Ez persze ideológiai, mondjuk hitbéli kérdés. Van ok-okozat törvénye, Buddha elég jól összerakta ezt a dolgot. Én elhiszem neki. Ez is ideológiai kérdés. De jöjjenek a tények, az objektív valóság!
Tessék:
Én egy részecskegyorsító vagyok! Rájöttem, hogy az életemben előforduló férfiak olyan részecskék, akik nálam gyorsulnak. Mindegyikük futkos, futkosott a nagyvilágban, ügyes-bajos dolgokat intézve, ami számukra aktuálisan mindennél fontosabb.
Aztán időről-időre hozzám megtérve, megpihenve, kikapcsolódva, új energiákat kapva megint kilövik magukat a világba és ide-oda rohangálva élik a saját életüket.
Ilyen volt az összes kapcsolatom, ami nem olyan sok, hogy statisztikailag valóságként kezelhetnénk, de mivel rólam van szó, ezt bátran igaznak mondom.
Volt olyan férfi, aki egyenesen a világ másik végére lövi ki magát a napokban. Tudom, hogy az én gyorsításom is benne van.
Életem leghosszabb kapcsolata is erről szólt. Ő húsz évig gyorsított mellettem, én meg maradtam. Ez nem baj, mert nekem ez volt a dolgom. Most is ez a dolgom, és ez jó nekem. Vagyok egy stabil pont – maga az üzem - a részecskék meg futkorásznak.
Egy picit jobb lenne, ha a mostani részecske kicsit többet időzne itt. Illetve, fene sem tudja! Mert mi van akkor, ha olyan energiát kap, amitől nagyon messzire penderül? Azt hiszem volt már ilyen. Ez a részecskegyorsítás még közel sem bejáratott dolog, nekem is van még tanulnivalóm. Finoman be kell állítanom a műszereimet, hogy ne ártsak a kis elemeknek, akiket mellesleg tanulmányozok is. (Mert tudjuk, ugye hogy ez az egyik funkciója a részecskegyorsítónak.)
Hogy jön ide Buddha, meg a nem létező véletlen? Csak úgy, hogy nem véletlenül keveredtem a részecskegyorsítóhoz annak idején. Ez volt a szerepe az életemben. Felismerjem, hogy én magam vagyok az.
„… és akkor rájöttek, hogy Föld banánalakú…”
Tessék:
Én egy részecskegyorsító vagyok! Rájöttem, hogy az életemben előforduló férfiak olyan részecskék, akik nálam gyorsulnak. Mindegyikük futkos, futkosott a nagyvilágban, ügyes-bajos dolgokat intézve, ami számukra aktuálisan mindennél fontosabb.
Aztán időről-időre hozzám megtérve, megpihenve, kikapcsolódva, új energiákat kapva megint kilövik magukat a világba és ide-oda rohangálva élik a saját életüket.
Ilyen volt az összes kapcsolatom, ami nem olyan sok, hogy statisztikailag valóságként kezelhetnénk, de mivel rólam van szó, ezt bátran igaznak mondom.
Volt olyan férfi, aki egyenesen a világ másik végére lövi ki magát a napokban. Tudom, hogy az én gyorsításom is benne van.
Életem leghosszabb kapcsolata is erről szólt. Ő húsz évig gyorsított mellettem, én meg maradtam. Ez nem baj, mert nekem ez volt a dolgom. Most is ez a dolgom, és ez jó nekem. Vagyok egy stabil pont – maga az üzem - a részecskék meg futkorásznak.
Egy picit jobb lenne, ha a mostani részecske kicsit többet időzne itt. Illetve, fene sem tudja! Mert mi van akkor, ha olyan energiát kap, amitől nagyon messzire penderül? Azt hiszem volt már ilyen. Ez a részecskegyorsítás még közel sem bejáratott dolog, nekem is van még tanulnivalóm. Finoman be kell állítanom a műszereimet, hogy ne ártsak a kis elemeknek, akiket mellesleg tanulmányozok is. (Mert tudjuk, ugye hogy ez az egyik funkciója a részecskegyorsítónak.)
Hogy jön ide Buddha, meg a nem létező véletlen? Csak úgy, hogy nem véletlenül keveredtem a részecskegyorsítóhoz annak idején. Ez volt a szerepe az életemben. Felismerjem, hogy én magam vagyok az.
„… és akkor rájöttek, hogy Föld banánalakú…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése