„De miért van szükségünk részecskegyorsítókra? Egyrészt segítségükkel szemügyre vehetjük az atomi és az atominál is kisebb, úgynevezett szubatomi világot. Másrészt a részecskegyorsítók elengedhetetlenek a legtöbb részecskefajta létrehozásához és tanulmányozásához.”
Nem akarok gúnyos lenni. Komolyan! Láthatja a nagyvilág, hogy próbálok tájékozódni, lépést tartani. Találtam egy több részes cikket a gyorsítóról. Abból van az idézet. Úgy örültem, amikor megláttam, hogy az egyik cikk egy részének a címe : „Miért van szükségünk részecskegyorsítóra?”
Ott a válasz is! Egy szót sem értek belőle. Talán mert sosem izgatott különösebben, hogy szemügyre vegyem az atomi világot. A szubatomit sem. Azt végképp nem értem minek kell létrehozni a részecskéket? Azok nem csak úgy vannak a világban? Azt értem, hogy ha már létrehozták, akkor tanulmányozzák is.
Valami fontosat is megtudtam. A részecskegyorsító az egy ilyen nagy izé, amiben lehet mászkálni, tehát abban benne dolgoznak. (a gyorsító szakmunkások)
Azért az vicces, hogy építenek egy ilyen giga méretű valamit, hogy a természet legkisebb darabját tanulmányozzák. Még jó, ha nem veszik el abban a nagy üzemben. Mi van, ha legurul a lépcsőn? Ja! Létre lehet hozni újra! Ugye, hogy tanultam valamit?
Szeretem a férfiakat. Olyan helyesek lehetnek, amikor ott szöszmötölnek, és kis pálcikákkal lökögetik ide-oda a részecskéket. Vagy amikor egyiküknek sikerül létrehozni egyet, beragasztja az albumba és szalad a barátjához, hogy megmutassa neki.
Olyan ez, mint amikor a nők horgolásmintákkal futkosnak egymáshoz. A férfiak szemszögéből pontosan annyira homályos dolog ez, mint nekem ez a gyorsítósdi.
Ott látszik az ember (a gyorsító munkás) a kép közepén:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése