Visszatetszés

Íme, eltelt egy év. Íme, a meleg felvonulás megint. Íme, a tiltakozás, megint.
Megint egy nő. Női politikus. Nő, aki lehet, hogy már anya, aki még lehet, hogy anya lesz. Egy nő, aki még szembesülhet, azzal hogy a gyereke meleg. Tiltakozik. A rendőrfőkapitánytól kéri a felvonulás betiltását. Az érvei hajmeresztőek, miszerint a melegek „provokatív rendezvénye” alkalmas arra, hogy „félelmet és visszatetszést” keltsen. „Veszélyezteti a kiskorúak fejlődését”. „A felvonulás megrendezése az ifjúság egészséges fejlődésének sérelméhez vezetne”.

Nem értem, és még idén sem értem, ahogy tavaly sem értettem.
Egyrészt, nem kell csecsemőket odavinni, ahogy a tűzijátékra sem. Másrészt a gyerekeket igenis oda lehet vinni és el lehet magyarázni mit, látnak. Nyilván nem óvódásokat. Ahogy óvodásokat nem viszünk politikai rendezvényre sem.

Provokatív? Biztos. Nem tudom. Szerintem van, aki azért megy oda, hogy ő provokálva érezze magát. A melegek sétálnak, sokan és az út mellett álló nagyon erkölcsös, nagyon keresztény édesanya, édesapa olyannyira provokálva érzi magát ettől, hogy ordenáré stílusban, artikulálatlan hangon kezd el buzizni. A gyereke kezét fogva. Mert a gyerek ettől lesz egészséges.

A legjobb a félelem és a visszatetszés. No, kérem. Eddig még soha nem hallottam olyan megprovokált kívülállótól, hogy félt volna, amikor meglátta a melegek sokaságát. Soha nem láttam még iszonyú félelmet azoknak az arcán, akik éppen utcakövet lendítettek a melegek közé.
Visszatetszést kelthet. Elfogadom. Ezen az alapon tiltsuk be az embereket. Bennem nagyon sok dolog visszatetszést kelt, ami az utcán zajlik. Mondjuk, hogy a zebrán, védett övezetben, iskola, óvoda környékén rendszeresen nekem kell visszalépnem, mert különben elütnének.
Bennem visszatetszést kelt, ha lezárják a rakpartokat, mert pár ezer ember kíváncsi arra, hogy repked valaki a Duna felett. Már elnézést, én ettől nem érzem jól magam, mert nem tudok nyugodtan sétálni, zaj van és tömeg. És tegyük hozzá, ez nem a népnek szól, hanem egy szűk gazdasági csoport anyagi érdeke.

Ami a legjobban zavar. Ez a magyar anya, magyar nő, aki agyonaggódja magát a gyerekekért, az ifjúságért, miért nem üvöltözi tele a világot aggódásával, ha a nem létező magyar gárda, mégis újralétezik és avat, meg ünnepel. Miért nem szólalt meg ez a nőnemi egyed, amikor a Várban masíroztak? A gárda nem kelt félelmet? Nem provokatív? Nem kelt benne visszatetszést? Nem sérül az ifjúság és a kiskorúak egészséges fejlődése?
Tényleg a melegektől kell félteni gyerekeinket? Biztos, hogy nem a rasszizmus, a kirekesztés az, amitől óvni kellene őket? Egyébként szerintem a gyerekeknek azt is meg kell mutatni, hogy van gárda, vannak fajgyűlölő emberek. És vannak homofóbok is.
Korlátolt agyú nők, korlátolt agyú férfihoz mennek, és sajnos az ő gyerekeik korlátolt gondolkodás mintát látnak. A tragédia akkor következik be, ha ilyen légkörben kell megvallania a gyereknek, hogy ő meleg. Mit fog mondani az erkölcsös anya, aki nagyon óvta a melegektől a gyerekét? Tudom, hallottam már ilyet: kitagadja, megtagadja. Mindezt vallásosan, erkölcsösen a szeretet jegyében. Most jut eszembe! Egy ilyen anya, egy ilyen nem könnyű élethelyzetben félni fog a saját szülöttjétől, visszatetszőnek és az ifjúságra nézve károsnak tartja?


Dühös lettem.

……..

Na, most aztán még dühösebb vagyok. Az említett nőnemű képviselő, ötgyermekes anya. Végzettségét tekintve, óvónő és tanítónő, szociális munkás. A Magyar Katolikus Családegyesület alapító tagja.