Nehéz

Popper azt mondta, hogy a tapasztalatai alapján sokkal kevesebb a jó színvonalú férfi, mint a jó színvonalú nő, ezért sok nő megalkuszik, hogy ne maradjon egyedül.
Nem tudom. Én csak jó színvonalú férfiakkal voltam eddig. (?) Vagy lehet, hogy alkudtam?

Azt is Popper írta, hogy a férfiak félnek a nőktől, emiatt kialakul egy csomó komplexusuk. Ilyen például a „janisági komplexus”. Ők azok a férfiak, akik mennyiségre vagy időtartamra mérik a szexet. Esetleg darabszámra a „meghódított” nőket.
Ezt sem tudom. Illetve azt tudom, hogy félnek. Régebben azt hittem csak tőlem félnek. Már azok, akikkel találkoztam.

Félnek, mert nem biztosak magukban. Valami hülye megfelelési kényszer van elültetve az agyukban, ami az egész életüket befolyásolja. Meg kell felelniük a társadalmi elvárásoknak és olyan erkölcsi normáknak, amelyek akár egy emberöltő alatt is változnak. Ezek mind megfoghatatlan fogalmak, nem csoda, ha belezavarodnak a fiúk. Gyakorlatilag sodródnak és midig valami külső kényszerhez igazodnak. Elég lenne, ha önmaguknak akarnának megfelelni. Ehhez viszont alapos önismeret kell, amihez elmélyülés önmagukba, szembenézés a vágyaikkal, érzéseikkel. Ez egy férfi számára nem megengedett. (társadalmi elvárások, ugyebár)
Olyan egyszerű lenne! Csak annyit kellene tisztázni, hogy ők mit akarnak, mitől éreznék jól magukat? Sokkal kevesebb rossz házasság, téves kapcsolat lenne. Nem is kellene már félniük sem.

Azt viszont nem értem, miért nem engedik, hogy segítsenek nekik. A nők. Ők azok, akik engednék, hogy önmaguk legyenek. A nőknek erős férfiakra van szükségük. Az erős férfi, pedig elsősorban arról ismerszik meg, hogy tisztában van önmagával, a vágyaival és vállalja is azokat.

Különben meg ez az egész nagyon szubjektív, mert vannak olyan nők is, akiknek papucs kell. Az én értékrendemben az ilyeneket nem tartom nőknek, csak nőneműeknek. Ők biztosan megtalálják a maguk komplexusos, félős párját.

Szerintem a férfiaknak nehezebb. Nem a hímneműeknek, hanem az igaziaknak. Meg nekünk is nehéz. Jaj, de nehéz mindenkinek! Nem a nőneműeknek, meg a hímneműeknek. A nőknek és a férfiaknak. Addig a pillanatig minden nagyon nehéz, amíg meg nem szólalnak az égi harsonák, és nem kezd el szikrázni az ég, azaz be nem köszönt a szerelem. Akkor már minden könnyű, mindaddig, amíg a férfi el nem kezd félni.