Érdekek mentén, Buddha útján

Arra jutottam – igen hosszú elmélkedés után – hogy az embernek a legtöbb dolgot a saját érdeke szerint, annak érdekében kell tennie. Meg arra is jutottam, hogy az emberek többsége így működik. És még arra is rájöttem, hogy totális tévedésben vannak, úgy, hogy még közben hirdetik is, hogy ők nem önzők.
Azt kell először is felismerni mi az én érdekem? Ezt visszafelé kellene tenni, tehát nem a döntések, konkrét tettek előtt, hanem utólag megnézni.
Mi is az érdekem? Számomra a békés, nyugalmas létezés, hogy önmagammal rendben legyek. Semmi esetre sem az, hogy előrébb álljak a pénztárnál, vagy hogy hat forinttal több legyen nekem, minden áron.
Persze lehet az valakinek a meggyőződése, hogy minden áron szebb autó kell neki, és ez az ő érdeke. Kérdés, hogy tényleg így van-e? Kérdés mit tesz az új autó érdekében? Kérdés, hogy mi van vele, az emberrel? Jól érzi magát?
Lehet valakinek az a meggyőződése, hogy egy másik emberrel jóban kell lennie, mert ez az ő érdeke. Nem fog menni. A másik ember is érző lény ezért reakciói lesznek. Előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból, ha a közeledés nem valódi érdeklődés és nem igazi nyitottság a másik felé. Egyébként is ildomos lenne az emberekkel, általában jóban lenni, ahogy az állatokkal is. Ennek legegyszerűbb útja, a nem bántani, nem ártani és a bizonyos buddhista közömbösség.
Számító, önző célból nem lehet hitelesen jóban lenni valakivel. A legnehezebb felismerni, hogy mi vezérel valójában? Ez meg az a bizonyos önismeret, aminek során csúnya dolgokkal is találkozhat a halandó. Nem baj, nem kell kiplakátozni, de hasznos elraktározni, hogy ez is én vagyok. Később majd elmondhatom magamnak, hogy ez is én voltam.

Az én érdekem a szorongásmentes, kiegyensúlyozott élet. Az ehhez vezető úton nem kell senkibe belerúgnom, nem kell hazudnom, nem kell ártanom.
Azt hiszem, mindenkinek ugyanez a személyes érdeke csak azt hiszi, hogy inkább a nyaraló, meg a sok hülyeség amit birtokol.

Megint visszajutottam az elejére, Buddhához.