Annak idején, mikor elkezdtem a blogírást, az volt a nagy gondolatom, hogy így talán kiderülhet, minek is vagyok itt a Földön?
Sehol egy www.miertelmeazeletemnek.hu, vagy www.minekszulettemmeg.hu .
Jól van emberek, olvasók és a néhány hozzászóló! Lehet ezt így is! Mondhatja bárki, hogy nem okolhatok senki, mert nem linkelte be nekem az élet értelmét, de nem úgy van az!
Az jutott eszembe, és erről meg az jut eszembe, hogy állandóan az eszembe jut valami, sosem nyugszik meg az agyam. (Kivéve akkor, amiről Osho mester ír. Akit érdekel, megtalálja valahol itt a régi írások között)
Hol tartottam? (és mindjárt kezdődik a Dallas is…) Ja,igen! Az jutott eszembe, hogy az emberek általában mások életében, mások problémáiban nagyon okosak szoktak lenni. Nem mást hozok ide példának, mint magamat.
Én aztán nagyon tudom az okosságot a barátaim magánügyeiben, lelki kínjaiban! Hihetetlen precizitással meg tudom oldani a kényes helyzeteket, tudom kinek mit kellene tennie, és kétséget kizáróan tudom kinek van igaza. Szerencsére csak, ha kérdeznek. Nem szoktam váratlanul beállítani senkihez, hogy megoldjam azt, amin évek óta rágódik.
Tehát erre alapoztam, hogy valaki majd megadja a válaszokat életem nagy kérdéseire. Aztán itt vagyok megoldás nélkül. Körülöttem meg mindenkinek elrendezve az élete, csupa móka, kacagás, felhőtlen boldogság. Naná! Hát megoldottam!
Egyébként a magam dolgait is megoldom, de mindig keletkeznek újabb problémák, amit én magam sem tudok követni. Mert az élet ilyen gyerekek! Úgy történnek benne a dolgok. Én meg élek. Sőt ÉLEK! Sokak úgy vannak, hogy körülöttük történnek a dolgok, ők meg mennek melózni, meg vásárolni. Ott sem történik velük semmi. Mert például ha én elmesélném, hogy mik történnek velem például zuhanyrózsa vásárlás közben…
Na, emberek! Itt a nagy frankó, ha már én nem kaptam meg az alapkérdésemre a választ: csak nyitott szemmel, nyitott szívvel tessék járni-kelni! Bátran ránézni emberekre, szóba elegyedni velük és akkor majd tök klassz lesz az élet, ami egyébként elég unalmas lenne, ha másért nem majd hülyének néznek a többiek. Én tudom, hogy ez is jobb, mint lehajtott fejjel, beleszürkülni a sokaságba.
Közben meg már megy a Dallas, sosem nézem, csak be van kapcsolva a készülék (Kéretik figyelni a szabatos szóhasználatra!) Összefoglalom. (Húha! Hallom ám, hogy a Bobby ki akar szállni a Ewing olajtársaságból. Ejnye!) Mindenkinek elrendeztem az életét, én meg mint egy lökött tyúk, nézegetem a nagyvilágot, fogalmam sincs semmiről, de mindent tudok. Bizonytalan vagyok abban, hogy határozott vagyok-e, és érzéseimből kiindulva ésszerűen oldom meg a dolgaimat.
Egyetlen egy dolgot nem értek. A férfiakat. Meg azt sem, miért érdekelnek annyira? Ja! Nem értem a részecskegyorsítót sem! Az nem is érdekel annyira. Dehogynem! Kitaláltam!
Hegy, szél stb… nagy ő mellettem, aki búgó hangon elmagyarázza nekem a részecskék gyorsításának, mikéntjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése