Akkor most az lesz, amit elhatároztam. Ilyet nem nagyon szoktam. Mármint, elhatározni. Illetve, ha elhatározom, akkor azt végrehajtom. Egyébként ösztönből teszem a dolgomat. Mármint ami lényeges. Nem a munkáról van szó. Bármily csodás, a munkámat gondolkodva végzem.
Magamhoz megtérvén máris dolgom lett magammal. Eszembe jutott ugyanis, hogy én azért eléggé rendben vagyok magammal. (De jó sok szóismétlés, és itt is marad, pedig írhatnék ilyeneket is: ennen magam, pl.)
Nem úgy van, hogy, hej de nagyon elégedett vagyok igen érdekes, színes személyiségemmel. Á, dehogy! Viszont elég jól ismerem magam – erre mondom, hogy rendben vagyok.
Most pedig elgondolkodtam, rájöttem, elhatároztam és igyekszem betartani. Ezentúl nem törekszem arra, hogy megértsek másokat. Aki fontos, aki közel van hozzám, azt úgyis értem, ők azok, akik számítanak nekem. A többiek? Elfogadom őket, de nem törekszem már a megértésre. Na, jó egy darabig próbálkozom. Ennyi engedményt teszek magamnak. Hihetetlen türelmes vagyok. De, tényleg! Megértő is vagyok. Komolyan! No, de mától kezdve határt szabok. Eddig és ne tovább! Egy ponton, vagy vonalon túl nem fog érdekelni, hogy valaki mit miért tesz, vagy nem tesz. És mi lesz akkor? Semmi, körön kívül helyezem. Vagy én megyek az ő körén kívülre. Ez nem tűnik olyan, hű de nagy dolognak, de nekem nagy lépés.
És arra sem törekszem, hogy engem megértsenek. A nőt – mint tudjuk – egyébként is szeretni kell, nem megérteni. Aki engem nem ért, azzal nem tudok mit kezdeni. Én igenis érthető vagyok és nyitott.
Mire lesz ez jó nekem? Közelebb kerülök a buddhista közönyhöz. Ami, aki nem fontos nem hagyom, hogy szorongást okozzon és ezáltal saját fejlődésemtől vegyen el energiát. És ki, vagy mi a nem fontos? Aki a körön kívül van, ahová úgy lehet kerülni, hogy befejezem a megértéssel való foglalatoskodást.
Na, ezzel kész is vagyok. Már csak azt az apróságot kell kitalálnom, hogy mi van azzal, akit szeretek, de nem értek. Rajzoljam meg a kört magam körül? Próbáljam meg úgy szeretni, hogy nem értem, mert az is lehet, ha megértem, azonnal nem fogom szeretni?
Megint nagyon okos lettem megint jól kitaláltam és megint ugyanoda kerültem vissza. Körbejárok. Ez sem baj. Ami baj, hogy szorongok.
Minden esetre lassan el kezdek kört rajzolni, aztán meg meglátjuk ki hova kerül. Aztán majd jól észreveszem, hogy van egy szép köröm és egyedül ácsorgok benne. Majd jön valaki, aki megszólít: „nem értem miért állsz egy körben egyedül, de szívesen melléd állnék”
Addig még nem dőlök hátra dolgom végezetlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése