A 11-es prím(a)

Ma eszembe jutott, hogy év elején megírtam itt a nagy okosságot a 2009-es évről, ami ugye a Tarot szerint a 11-es, tehát a Vágy. (mert 2+0+0+9=11)
És lőn! Nem gondoltam volna január 1-én, hogy a 11-es ennyire meghatározó lesz az életemben. Ez a szám már tavaly is kísértett. Nagyon szeretem ezt a számot, mert ha összeadom, akkor az már rögtön kettő (csak a tisztázás végett:1+1=2). Ami a Hold száma, a nő száma, ezért az én számom. A 11-es számomra férfi. Meg az egyes is. A tizenegyes erős férfi. Ráadásul erős és intuitív férfi. (A volt férjem személyes száma, szimplán egyes. A következő férfié is, csak úgy magában egyes, és majd folytatom)

Megnéztem Hajo Banzhaf könyvében milyen útmutatást ad a 11-es számú évre:
-Ilyen évben sok időt kell szánni arra, ami örömet szerez. (Jó! Igyekszem! Eddig legalábbis mindent megtettem.)
-Jobb, ha idén nem arra számít, hogy csupán okos, szorgalmas és normális lesz. (Ez is rendben. Tavaly sem voltam okos. Szorgalmas az vagyok. Normális? Hogy lennék normális, ha ilyesmivel foglalkozom?)
-Éppen a szerelemben vágyik titokban mély szenvedélyre, amelyre idén jó alkalmak kínálkoznak. (Na, helyben vagyunk. Titokban? Tavaly is szenvedélyes szerelemre vágytam, idén is, és gondolom jövőre is így lesz. Jó alkalmak? Nekem elég egy is, és vele rengeteg alkalom! Úgy legyen!)
-Spirituális úton szeretettel kell megszelídítenie az önben lakozó állatot, hogy áthidalja az ember és a természet között tátongó szakadékot. (Milyen állat lakozik bennem? Semmi esetre sem vadállat. Talán hal. Azt szeretném a legjobban. A halat talán képes vagyok megszelídíteni, ha már szükséges. Egyébként a macskám is kifog rajtam.)

Az a jó a 11-es számban, hogy prím. A 2 is prím. A személyes számomat (6) ha hozzáadom az év számához, 17-et kapok. Az is prím. De még milyen!

Lehet, hogy mindez hülyeség, de nagyon szeretek bíbelődni a számokkal. Meg aztán a számszimbolika alapja a püthagoraszi számelmélet.

Püthagorasz szerint, pedig „a szám minden dolog lényege”

(Az én szám?)