(Nagyon régen nem sütöttem süteményt. Nincs kinek. Ez szomorú. Lehet, hogy most kezdek magányos lenni? Annak idején nem értettem a nagymamámat, minek az rengeteg kaja és édesség, amivel tömött, ha elmentem hozzá. Azt hiszem, érzem már.
Ez csak úgy eszembe jutott. Meg eszembe jutott a meggyes lepény, az almás pite, a sajtos ropogós, a csoki torta, a rizsfelfújt, a túró gombóc, a fekete-fehér (vaníliás-csokis) linzer. Ezeket készítettem a leggyakrabban, mert ezek voltak a kedvencek.)
Tegnap jó volt a Kispál. Nagyon jó volt. A technikai problémákat leszámítva hibátlan hangzás, minőségi zene. A technikai gubancok, pedig kifejezetten jól álltak a zenekarnak. Ők olyan esendő, igazi emberek, távolról sem tökéletesek. Ehhez nagyon illett a gerjedés, a gitár csatlakozási problémája. Még azt sem tartanám lehetetlennek, ha ez a műsor része lett volna.
Ez koncert is egyedülálló élmény volt. Nagyon bírtam, hogy végig lehetett érezni, ahogy a zene és népek ritmusára mozog a hajó.(A38) Lovasi zseni. A zene nagyon jó. Szeretem, ha nincs agyondíszletezve a színpad. Bírom, ha emberek, embereknek, emberi hangon, emberi eszközökkel megpiszkálják a lelküket. Ez volt.
Megtalált egy régi ismerősöm is. (Most számoltam utána, 24 éve ismerem). Először csak a nyakamba szuszogott, így üdvözölt. Majdnem tökön rúgtam. Később a fülembe lihegte, hogy menjek ki vele, mert annyira örül, hogy megtalált. Majdnem elindultam vele, de eléggé elöl álltam, és reménytelennek látszott, hogy kiküzdjem magam az emberek között. És minek is? Mert megint megtalált és megint próbálkozik, hátha sikerül magáévá tenni? Na, nem!! !!!
Pont most, amikor nagyon jól érzem magam? Most meneküljek ki? Amikor ring alattam a hajó? Maradtam, ő meg lekopott. Nem volt az egész fél perc. És nagyon boldog vagyok, mert Pánik úr eddigi legrövidebb látogatását élvezhettem. És már másodszor éreztem dühöt, és nem rémületet a társaságában. Jó elküldtem a büdös francba és utána én meg jól ott maradtam.
Az ritkán esett meg velem eddig, hogy koncerten sírjak. Talán soha. Most megtörtént.
Itt van az oka:
Ez csak úgy eszembe jutott. Meg eszembe jutott a meggyes lepény, az almás pite, a sajtos ropogós, a csoki torta, a rizsfelfújt, a túró gombóc, a fekete-fehér (vaníliás-csokis) linzer. Ezeket készítettem a leggyakrabban, mert ezek voltak a kedvencek.)
Tegnap jó volt a Kispál. Nagyon jó volt. A technikai problémákat leszámítva hibátlan hangzás, minőségi zene. A technikai gubancok, pedig kifejezetten jól álltak a zenekarnak. Ők olyan esendő, igazi emberek, távolról sem tökéletesek. Ehhez nagyon illett a gerjedés, a gitár csatlakozási problémája. Még azt sem tartanám lehetetlennek, ha ez a műsor része lett volna.
Ez koncert is egyedülálló élmény volt. Nagyon bírtam, hogy végig lehetett érezni, ahogy a zene és népek ritmusára mozog a hajó.(A38) Lovasi zseni. A zene nagyon jó. Szeretem, ha nincs agyondíszletezve a színpad. Bírom, ha emberek, embereknek, emberi hangon, emberi eszközökkel megpiszkálják a lelküket. Ez volt.
Megtalált egy régi ismerősöm is. (Most számoltam utána, 24 éve ismerem). Először csak a nyakamba szuszogott, így üdvözölt. Majdnem tökön rúgtam. Később a fülembe lihegte, hogy menjek ki vele, mert annyira örül, hogy megtalált. Majdnem elindultam vele, de eléggé elöl álltam, és reménytelennek látszott, hogy kiküzdjem magam az emberek között. És minek is? Mert megint megtalált és megint próbálkozik, hátha sikerül magáévá tenni? Na, nem!! !!!
Pont most, amikor nagyon jól érzem magam? Most meneküljek ki? Amikor ring alattam a hajó? Maradtam, ő meg lekopott. Nem volt az egész fél perc. És nagyon boldog vagyok, mert Pánik úr eddigi legrövidebb látogatását élvezhettem. És már másodszor éreztem dühöt, és nem rémületet a társaságában. Jó elküldtem a büdös francba és utána én meg jól ott maradtam.
Az ritkán esett meg velem eddig, hogy koncerten sírjak. Talán soha. Most megtörtént.
Itt van az oka:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése