Rügyet bont az Y

Az Y kromoszóma (továbbiakban: Y) gondozása.

Az Y alapvetően szeretni való, kedves és a mindennapi léthez nélkülözhetetlen. Tökéletes működéséhez, azaz ahhoz, hogy az X-szel harmóniában élhessen gondozásra, nevelésre van szükség. Az Y csakis az X-re bízhatjuk. ( A nevelést itt, ebben a tanulmányban, mint afféle palántagondozást kell érteni. Semmiképpen sem átformálás a cél, hiszen az Y szuverén, szabad személyiség)
Nagyon fontos, hogy a közelünkbe került, addig ismeretlen Y-t először megfigyeljük. Megfigyelésünknek három alapvető területre kell kiterjednie.
Először is az új alany érzelembefogadó kapacitását kell megismernünk. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy saját érzelmeinket óvatosan adagoljuk, eleinte érintésekkel, pillantásokkal. A szóbeli kifejezést az első pozitív tapasztalatok után kezdjük el.
A második fontos terület a verbalitás. Az Y általában sokkal kevesebbet beszél és azt is nehezebben teszi, mint az X. Ebből nem szabad hibás következtetéseket levonni, hanem minden mondatba öntött gondolatát becsüljük meg és értékeljük. Az írásbeli megnyilatkozások többet mutathatnak, ezért jó, ha megfigyeléseinket a verbalitás témakörön belül erre összpontosítjuk.
Harmadik területként a humor és ezzel együttesen a női logika értése, amit értékelnünk kell. A humor sajnos nem tanítható, így hiánya esetén jobb, ha ipszilonunkat továbbengedjük egy másik X-hez. A női logikát általában könnyedén felveszi az Y. Amennyiben megfigyelésünk során azt tapasztaljuk, hogy könnyedén veszi az ilyen akadályt, biztosak lehetünk benne, hogy nem hiányzik a humor sem az egyedből.
Fenti megfigyelésekre hosszú, akár több hónapnyi időt is kell szánni, hiszen ez lesz az alapja annak a táptalajnak, amiben az Y-t a jövőben nevelni fogjuk.
A táptalajt a következőkből kell összeállítani: szavak, érintések, pillantások. A figyelmes olvasó láthatja, hogy ugyanezen elemekből tevődik össze a megfigyelési időszak első része is. Az a különbség, hogy amikor tápoldattal látjuk el az Y-t, akkor már a lehető legpontosabban kell tudnunk az ő számára legoptimálisabb arányokat.
Nem mindegy a cél sem. Részemről nem vállalok közösséget azokkal, akik X-et akarnak nevelni az Y-ból. Elhatárolódom azoktól is, akik az Y-t, mint eszközt használják. Véleményem szerint az Y tápoldatban nevelgetése csak azt a célt szolgálhatja, hogy az X-szel együtt a lehető legnagyobb boldogságot okozzák egymásnak.
Miért is az Y-nak van szüksége tápanyagra? Mert neki kevesebb szára van, ezért az ő színességét, odaadását, szeretetét sokszor csak gondozással lehet megnyilvánítani.

A jól előkészített gondozási időszakban az adott Y-nak megfelelő mennyiségben adagolhatjuk az érzelmeket, elmondhatjuk, amit szeretnénk, ami bánt. A fizikai kapcsolat az Y esetében bármikor – már a korai megfigyelési időszakban is! – a legjobb ösztönző. Jól tesszük, ha táptalaját minőségi testiséggel dúsítjuk. Meghálálja a gondoskodást. Itt kell kitérnem az Y ideális élőhelyére. Szereti a nedves meleg helyet, ezért száraz és hideg környezetben ne tarsuk. Külön érdekessége, hogy nem zavarja a szűk tér. Előszeretettel tötli ki a számára olykor szorosnak bizonyuló tereket.

A fenti módon gondozott Y előbb-utóbb rügyet bont. Tehát: megszólal, kifejez és megért.
Fontos! Nem szabad túlgondozni! Amint azt vesszük észre, hogy az Y-nak kicsiny szára kezd nőni, nagyon óvatosan csökkentsük a tápoldat valamelyik összetevőjét. Ez viszont sosem lehet a testi komponens! Jó tudni! Ha az Y-nál szárnövekedés indulna el, az ikszesedéshez vezet. Ezzel tönkretesszük őt!
Mindig tartsuk szem előtt, hogy nekünk, X-eknek csakis ép Y-okra van szükségünk. Mi pedig vigyázzunk saját szárainkra, le ne törjenek, mert az Y-oknak is ép X-ekre van szükségük.