Hol vannak valójában a dolgok? Hatalmas a zűrzavar. A dolgok ott vannak a helyükön (azok is, amit apáink előzőnap tettek oda, este nyolc körül), csak nagyon másképp látjuk őket. (Íme, sikerült egy közhely is.)
A dolgokkal a következő a helyzet: vannak. A férfiak úgy érzékelik őket, hogy egy egész rendszert látnak maguk előtt, amiben benne vannak a dolgok. (még az a kis rafiakötöző is). A férfiak látják az egész halmazelméletet egyben. Látják a halmazokat, azoknak az unióját és metszetét és látják azt is, ami a halmazokon belül van. De ezt csak másodlagosan.
A nők látják a részleteket. Leginkább azt látják, és apró részletekből rakják össze az egészet. Számukra a halmazok másodlagosak, a tartalmuk elsődleges. Na, és ebből hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok?
Ez az oka annak, hogy nem értjük egymást. Nem azt értjük ugyanazon beszélgetésből, de legalábbis nem ugyanaz a lényeges számunkra. A férfi egy kapcsolatot is rendszerként lát, egyben fogja fel az egészet és nem törődik a picike kis részletekkel. Neki az összes halmaz jelenti a lényeget, persze tökéletesen tudatában van annak, hogy a halmazban van kedvesség, szeretet, szex, bú és bánat, vita, fájdalom.
A nő egy kapcsolatot is részenként lát. A nő, ha hall egy mondatot, azt pillanatok alatt darabokra szedi, nem csak a szavak tekintetében, hanem a hangsúlyokra és a gesztusokra is külön figyelmet fordít és hosszú elemzés után behelyezi valamelyik halmazba.
Például: „már most is nagyon hiányzol”. Ez a férfi számára egy szerkezet. Benne van a kapcsolat egésze, hiszen ennek következménye a megfogalmazott kijelentés. A nő ettől a mondattól elsőként heves szívdobogást érzékel, és biztos benne, hogy kiválasztottként van jelen a Földön. Na, most úgy tíz perc múlva, kezdődik az elemzés. Kérdésekkel: melyik szón volt a hangsúly? Külön öröm, ha már hiányzom. Iszonyú boldogság, hogy is, tehát máskor is. A nagyon jelző először maga a paradicsom, később kap egy kis felhangot: esetleg nem csak testi vágyról van szó? Ettől még a nagyon szó igen fontos szerepet kap a mondatban.
Valahogy így gondolom. Alapjában véve nagyon jó ez így, mert ez is olyan, mint a yin-yang. Az elemző gondolkodás és a szintetizálás csak együtt alkot egészet, mindegyikre szükség van. Nem lehet egységben látni valamit a részletek nélkül, viszont a részletekben jól el lehet veszni, ami az egészet fogja torzítani.
Erre jutottam a szóljak, vagy ne szóljak szappanopera kapcsán. Azt hiszem nőként, úgy kell gondolkodnom, mint egy nőnek. Alapjában véve nagyon jó, hogy a férfiak meg egységben látják a dolgokat. Az nagyon keserves lenne, ha egy férfi, a nő mondandóját elemekre szedné, és abból próbálná a lényeget kibogarászni. Eleve a nők többet beszélnek (jobban is). A nők párhuzamosan képesek több dologról beszélgetni, úgy hogy semmi gondot nem okoz ez számukra.
A dolgokkal a következő a helyzet: vannak. A férfiak úgy érzékelik őket, hogy egy egész rendszert látnak maguk előtt, amiben benne vannak a dolgok. (még az a kis rafiakötöző is). A férfiak látják az egész halmazelméletet egyben. Látják a halmazokat, azoknak az unióját és metszetét és látják azt is, ami a halmazokon belül van. De ezt csak másodlagosan.
A nők látják a részleteket. Leginkább azt látják, és apró részletekből rakják össze az egészet. Számukra a halmazok másodlagosak, a tartalmuk elsődleges. Na, és ebből hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok?
Ez az oka annak, hogy nem értjük egymást. Nem azt értjük ugyanazon beszélgetésből, de legalábbis nem ugyanaz a lényeges számunkra. A férfi egy kapcsolatot is rendszerként lát, egyben fogja fel az egészet és nem törődik a picike kis részletekkel. Neki az összes halmaz jelenti a lényeget, persze tökéletesen tudatában van annak, hogy a halmazban van kedvesség, szeretet, szex, bú és bánat, vita, fájdalom.
A nő egy kapcsolatot is részenként lát. A nő, ha hall egy mondatot, azt pillanatok alatt darabokra szedi, nem csak a szavak tekintetében, hanem a hangsúlyokra és a gesztusokra is külön figyelmet fordít és hosszú elemzés után behelyezi valamelyik halmazba.
Például: „már most is nagyon hiányzol”. Ez a férfi számára egy szerkezet. Benne van a kapcsolat egésze, hiszen ennek következménye a megfogalmazott kijelentés. A nő ettől a mondattól elsőként heves szívdobogást érzékel, és biztos benne, hogy kiválasztottként van jelen a Földön. Na, most úgy tíz perc múlva, kezdődik az elemzés. Kérdésekkel: melyik szón volt a hangsúly? Külön öröm, ha már hiányzom. Iszonyú boldogság, hogy is, tehát máskor is. A nagyon jelző először maga a paradicsom, később kap egy kis felhangot: esetleg nem csak testi vágyról van szó? Ettől még a nagyon szó igen fontos szerepet kap a mondatban.
Valahogy így gondolom. Alapjában véve nagyon jó ez így, mert ez is olyan, mint a yin-yang. Az elemző gondolkodás és a szintetizálás csak együtt alkot egészet, mindegyikre szükség van. Nem lehet egységben látni valamit a részletek nélkül, viszont a részletekben jól el lehet veszni, ami az egészet fogja torzítani.
Erre jutottam a szóljak, vagy ne szóljak szappanopera kapcsán. Azt hiszem nőként, úgy kell gondolkodnom, mint egy nőnek. Alapjában véve nagyon jó, hogy a férfiak meg egységben látják a dolgokat. Az nagyon keserves lenne, ha egy férfi, a nő mondandóját elemekre szedné, és abból próbálná a lényeget kibogarászni. Eleve a nők többet beszélnek (jobban is). A nők párhuzamosan képesek több dologról beszélgetni, úgy hogy semmi gondot nem okoz ez számukra.
A férfi egy mondata sokkal többet jelenthet, mint egy nő fél órás monológja.
Ezt tanultam a múlt héten a dolgokról, amit apáink tettek oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése