Jóga közben mindig bekúszik valami érdekes gondolat a fejembe. Mert az úgy van, hogy jóga közben az ember figyel a légzésére, ami azért is fontos, mert az ászanák sokkal könnyebben végrehajthatók. Meg aztán, ha a légzésre figyel a jóember, előbb-utóbb szinte kiürül az agya. Ez nálam néhány perc kérdése. No, és az ilyen módon kiüresedett agyba máris jöhetnek az igazán fontos gondolatok. Ezek sosem komplex egységek, inkább csak egy-egy fogalom, ami általában a kozmikus valóságot képviseli. (így szerényen, az én agyamban)
Ma a következő felismerés érkezett: nem szeretem a demokráciát, mert vegetáriánus vagyok. Ez így egyben fogalmazódott meg. Mondja valaki, hogy nem érdekes!
A demokrácia, ugye valami olyasmi, hogy a többség (aki a „nép”) eldönti, ki lesz az, aki a nép hatalmát megtestesíti, képviseli. Ja, mert nálunk képviseleti demokrácia van. Ezek olyan jól hangzó dolgok, de nagyon nem hiszek a többség bölcsességében sokkal inkább az egyéni szabad gondolatban. Tudom én, hogy nincs jobb megoldás, de sokszor az is eszembe jut, hogy ezt akarják velünk elhitetni. Amíg megfogalmazom az új társadalom-elméletet, leírom inkább a vegaságom és a demokrácia kapcsolatát.
Tegnap az étteremben megállapítottam, hogy a főételek között hatféle húsétel van és egy vegetáriánus, meg egy főzelékféle. Hol van az én választási szabadságom? Csak azért mert a többség húsevő, nekem miért korlátozzák a táplálkozáshoz fűződő alapvető jogaimat? Csak nem gondolják, hogy helyes dolog, hogy nekem több utánajárás és több gond, hogy a számomra megfelelő élelmiszert megtaláljam? Hozzáteszem, nemcsak a vegetáriánusok esznek vega ételeket. (Főképp mióta velem ülnek egy asztalnál.)
Nem térítek a húsmentes táplálkozás ügyében, egyszerűen látják mit eszem megtetszik nekik és megkóstolják. És látják, hogy ez jó.
Nem mondom, vannak olyan húsételek, amitől irtózom (velők, májak, vesék, belek, kismalac egyben és hasonló számomra horrorisztikus étkek), és ha ilyet látok nem tudom megállni a véleménynyilvánítást.
Tehát ez az én problémám. Amit tehetek, hogy alkalmanként hízelgek a szakácsnak, aki egyébként fantasztikusan finom vegetáriánus ételeket főz. Ő legalább tudja, hogy a vegetáriánus koszt nem azt jelenti, hogy nem eszünk húst.
Szóval kisebbségben vagyok, el vagyok nyomva, sérülnek a jogaim, hátrányosabb helyzetben vagyok, pusztán azért, amit eszem, meg amit nem eszem.
Ez nem igazságos. Azt is tudom, hogy nincs abszolút igazság. Ez az én igazságom, aminek erős alapja, hogy személyem nélkülöz mindenféle objektivitást (mert abban sem hiszek). A saját igazságom hűen tükrözi fergeteges logikámat, hihetetlen színes egyéniségemet és a jóga közben kiürült agyamat.
Ma a következő felismerés érkezett: nem szeretem a demokráciát, mert vegetáriánus vagyok. Ez így egyben fogalmazódott meg. Mondja valaki, hogy nem érdekes!
A demokrácia, ugye valami olyasmi, hogy a többség (aki a „nép”) eldönti, ki lesz az, aki a nép hatalmát megtestesíti, képviseli. Ja, mert nálunk képviseleti demokrácia van. Ezek olyan jól hangzó dolgok, de nagyon nem hiszek a többség bölcsességében sokkal inkább az egyéni szabad gondolatban. Tudom én, hogy nincs jobb megoldás, de sokszor az is eszembe jut, hogy ezt akarják velünk elhitetni. Amíg megfogalmazom az új társadalom-elméletet, leírom inkább a vegaságom és a demokrácia kapcsolatát.
Tegnap az étteremben megállapítottam, hogy a főételek között hatféle húsétel van és egy vegetáriánus, meg egy főzelékféle. Hol van az én választási szabadságom? Csak azért mert a többség húsevő, nekem miért korlátozzák a táplálkozáshoz fűződő alapvető jogaimat? Csak nem gondolják, hogy helyes dolog, hogy nekem több utánajárás és több gond, hogy a számomra megfelelő élelmiszert megtaláljam? Hozzáteszem, nemcsak a vegetáriánusok esznek vega ételeket. (Főképp mióta velem ülnek egy asztalnál.)
Nem térítek a húsmentes táplálkozás ügyében, egyszerűen látják mit eszem megtetszik nekik és megkóstolják. És látják, hogy ez jó.
Nem mondom, vannak olyan húsételek, amitől irtózom (velők, májak, vesék, belek, kismalac egyben és hasonló számomra horrorisztikus étkek), és ha ilyet látok nem tudom megállni a véleménynyilvánítást.
Tehát ez az én problémám. Amit tehetek, hogy alkalmanként hízelgek a szakácsnak, aki egyébként fantasztikusan finom vegetáriánus ételeket főz. Ő legalább tudja, hogy a vegetáriánus koszt nem azt jelenti, hogy nem eszünk húst.
Szóval kisebbségben vagyok, el vagyok nyomva, sérülnek a jogaim, hátrányosabb helyzetben vagyok, pusztán azért, amit eszem, meg amit nem eszem.
Ez nem igazságos. Azt is tudom, hogy nincs abszolút igazság. Ez az én igazságom, aminek erős alapja, hogy személyem nélkülöz mindenféle objektivitást (mert abban sem hiszek). A saját igazságom hűen tükrözi fergeteges logikámat, hihetetlen színes egyéniségemet és a jóga közben kiürült agyamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése