Anyám tanít

Gondolom fontos, hogy az életnek legyen értelme. Ma már nem keresem, mert azt hiszem, van abban valami nagy igazság, hogy a pillanatnak kell élni. Felesleges a múltat kutatni, a jövőt fürkészni, közben meg elszalasztani a jelent.

Mostanában sokat gondolok anyámra, és nem értem miért. Tizenhat éve halt meg, már ködbe veszett az emléke is. Nincs vele kapcsolatom. És mégis. Pár hete, mintha jelen lenne. Lehet, hogy már új testben itt van valahol? Vagy én értem el egy újabb életszakaszhoz, aminél jelentősége van, hogy volt egy anyám és ő az volt aki? Nem tudom, de érdekes. Érdekes, hogy anyám emlékének felbukkanásával egyidejűleg felmerült bennem egy újabb kérdés. Van értelme a halálnak?
Most úgy vagyok ezzel, hogy talán fontosabb a halál értelmessége, mint az életé. Nem a meghaló szempontjából, hanem az itt maradók szempontjából. Rájöttem, hogy anyám halála, számomra rengeteg mindent adott. No, persze ez most úgy néz ki, mintha külön nyereség lenne, hogy a lányomnak nincs nagymamája, nekem nincs anyám. Mintha jó lenne, hogy nem láthatom őt megöregedni és nem került sor arra, hogy én főzzek neki. Például ez sem történt meg soha. Szóval ez nem jó nekem. A lányomnak meg soha nem pótolható űr marad a lelkében.
Amikor anyám meghalt, szinte sokkot kaptam, aztán jó két évig nem tudtam feldolgozni mindaddig, míg a kezembe nem került a Tibeti halottaskönyv. Elolvastam és úgy éreztem, rendben van anyám halála. Rendben van az ő szempontjából és rendben van az én szempontból is. Szép lassan megnyugodtam. Halálának az értelmét mostanában fedeztem fel.
A Tibeti halottaskönyv feltárt egy egészen új világot számomra és elkezdtem begyűjteni mindent, ami buddhizmusról, Indiáról majd a hinduizmusról szól. Felfedeztem a Tao-t is.

Ma már tudom, hogy mióta nincs anyu, azóta folyamatosan tanulok. A rengeteg, először idegennek tűnő, de annál varázslatosabb információ, amit megszereztem segített nekem önmagamra találni, segített jobb embernek lenni és segített itt maradni az élők között. Pár éve, amikor valami depressziószerűben vegetáltam közel voltam a másik oldalhoz, de már volt hitem a karmában, az élet tiszteletében, a tiszta tudat fontosságában. Szerintem ezért vagyok még itt. Ezt anyám adta a kezembe. Anyám halálának ez volt az értelme. Számomra. Most teljesen világos, mit is jelent, hogy a szülök karmája befolyással van a gyerekére, de fordítva nem igaz ez.

Nem tudhatom, hogy ha anyu még ma is élne milyen lennék én most? Nagyon vad gondolat, de azt hiszem, szegényebb lennék egy csomó tapasztalattal. Az is felmerült bennem, hogy életében nem tudott volna ennyi tudást a kezembe adni. Fogalmam sincs, csak jár az agyam.
Egyelőre állítom, hogy a halálnak kell, hogy értelme legyen, kell, hogy az itt maradók a haláltól kapjanak valamit. Azt hiszem, minden távozó bőven hagy itt municiót a szeretteinek. Kérdés, hogy észreveszik-e az élők?
Az én ellátmányom 16 éve várt arra, hogy kicsomagoljam.