Fiatalság, egészség - varrat

Egészség=szépség=fiatalság. Valahogy így néz ki a nyugati civilizáció emberképe. Már ami a külcsínt illeti. A belsőről nem sokat tudok, mert nem foglalkozom robottechnikával.
Az egészség azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek. Nem jelenti azt, hogy szépek vagyunk. A szépség egyébként is elvesztette fogalmi tartalmát. Ebben a „celebfertőzőtt” világban fel sem merülhet, hogy egy idős ember szép. Pedig aki fiatal az sem biztos, hogy egészséges és szép. Hogy tovább csűrjem-csavarjam: egy beteg ember is lehet szép. Ezek nagyon eretnek gondolatok akkor, amikor egyre inkább azt akarják elhitetni velünk, hogy semmi gond azzal, ha felvarratjuk, leszívatjuk, feltöltetjük, kivetetjük egy-két testrészünket. Természetesen azok győzködnek erről, akik mindezt már megtették.

Általában tényleg nem érdekel ki mijét hova varratja. Ami érdekel, hogy növekszik egy robotgeneráció, akiknek az agya már az alsó tagozatban átesett egy átmosáson – saját, kedvenc megfogalmazásom szerint – kockásításon. (Lehet, hogy már az oviban kezdődik?) Itt cseperedik ez az új ifjúság, akinek természetes lesz, hogy átszabatja magát, mert az idő nyomot hagy majd a testén. Ez baj. Baj, mert ezáltal egy idősödő arc, urambocsá’, test szégyellnivaló lesz, ha nem egyenesen egészségtelen és gusztustalan. Még a végén eljutunk egy fordított Taigetosz-elvhez. Tudom, vannak indián törzsek, ahol az öregek kimennek a hegytetőre meghalni. Csakhogy, ezt maguktól teszik, amikor annak itt az ideje, és nem azért mert a törzs tagjai nem találják elég szépnek, és elüldözik őket.

Ami nagyon nem tetszik, hogy teljes személyiség torzuláson esnek át, érzékeny, alapvetően teljesen normális nők és egyre inkább férfiak is. Ebben a világban nem szabad megöregedni, mert értékcsökkentnek számíthat az ember. A nők számára egyébként sem olyan egyszerű ez a folyamat.
Szóval nők sokasága már-már iparszerűen varrat, töltet és győzködi magát, hogy ez rendben van. Nem hiszem el, hogy nem lennének boldogabbak, ha éppolyan értékesnek tartanák őket kicsit ráncos szemmel is. Mégiscsak ez lenne a normális, bár utálom ezt a szót. Ezek az ismert nők, nem csak a testüket vagdaltatják, hanem a lelküket is átszabják. Elég ambivalens lehet harmincéves arccal, húszéves mellekkel ötven évesnek lenni. Nem hiszem, hogy ez nem árt a léleknek.

Mi nem tetszik még? Amikor ezeket a nőket kigúnyolják és szidják. Ezek a nők lelkileg sérültek. Tönkrementek. Nem tudtak, nem tudnak megöregedni. Nem ők tehetnek róla. Az a világ tehet róla, ahol az egészséget egyenlővé teszik a fiatalsággal és a szépséggel. Nem kell őket sajnálni sem. Megint csak odajutok: éles kritika, vaskos véleménynyilvánítás előtt gondolkodjunk, miért is?

Sajnos nem volt még alkalmam Ázsiában barangolni. Lehet, hogy már Kínában is népsport a plasztikázás? Indiában elég valószínűtlennek tartom. Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan világban, ahol az öreg ember kiemelt tiszteletben részesül, ahol az öreget nem az állam tartja el, hanem tradicionálisan, a család, bárkinek eszébe jutna, hogy a dédi beteg vagy csúnya, csak azért mert közeledik a kilencvenhez.

Tudom, tudom! Mi vagyunk itt a fejlett nyugat! Mi fitten, egészségesen és fiatalon öregszünk!

Egyébként meg, a fene egye meg az egészet! A pasik mennyire jól tudnak kinézni idősebb korukban! Mennyire jó, amikor egy pasinak van egy kicsi hasa! (Mondom: kicsi!) Mennyire jó, amikor egy pasinak ráncos az arca! Az maga a férfiasság, hiszen a Nap cserzette a bőrét, amikor a tengeren nagy-nagy vitorlással szelte a vizet. (még véletlenül sem Johnny Depp jutott eszembe a Karib-tengerről!)