Cherchez la femme!

Sejtettem én mindig, hogy nem olyan egyszerű ez a férfi-nő dolog. Nem egyszerűen arról van szó, hogy szegény fiúk egy eleve hibás kromoszómával sétafikálnak itt a nagyvilágban és ez az oka annak, hogy semmit nem értenek abból, amit mi nők mondunk, teszünk. Most nem vagyok túl büszke arra a bizonyos X kromoszómámra.
Megint olvastam és megint elgondolkodtam.

Rekviem a férfiért
(Szendi Gábor)

„A férfi végzete tehát, hogy szaporodástechnikai okokból van rá szükség, s a nő lebutított változataként került legyártásra. Beépített ösztöne révén mindenre képes a nőért, csak hogy szaporodhasson. Rabol, öl, harcol, vadászik, kockára teszi az életét. Valójában tesztelve van, alkalmas-e utódok létrehozására. A sikertelen variánsok kihullanak, a győztes részesül abban az illúzióban, hogy „megszerezte” a nőt. Az egész tulajdonképpen egy színjáték, melyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja.”

Csűröm-csavarom, de igaz, ez az egész. Annál is inkább, mert megint eszembe jutott József Attila hasonlata a férfiagyról, amin a nő, mint szőnyegen lépked. Most értettem meg, József Attila, férfiként hogy is látta ezt. Valószínűleg úgy, ahogy az evolucionista Szendi Gábor.

Azt hiszem, komolyan át kell értékelnem sok dolgot. Először is, mennyire oda voltam sokszor, hogy a nőnek, mint spirituális lénynek nagyobb hangsúlyt kell kapni a mindennapi életben. Kérdezem most: ennél nagyobbat? Hiszen a férfi agresszió, erőszak és állandó harckészültség, gyökereiben semmi másról nem szól, mint rólunk.

Egyáltalán nincs ellenemre, hogy a férfiak meg akarjanak szerezni. Az is igaz, hogy engem nem lehet levenni a lábamról egy frissen zsákmányolt autóval, vagy fülbevalóval. Már-már ott tartok, hogy nekem azok a férfiak valók, akik femininek. Akik kedvesek, figyelnek rám, értelmesek. Jó, azért amikor átkarol, akkor érezzem, hogy nagyobb, erősebb, mint én. Viszont a szeretkezés szóljon rólam, nem kell nekem egy vasmacsó, aki produkciót ad elő nekem az ágyban, mint nagy és erős férfi. Nem kell, hogy nőként viselkedjen, de azt hiszem, egy normális férfi pontosan tudja, miről van szó, és ha nagyon normális, akkor azt is tudja, hogy az neki is nagyon jó.

Tehát, mi nők, anyák semmi mást nem teszünk, mint egyre erősebb és egyre életrevalóbb példányok utána kajtatunk, azért riszáljuk a fenekünket, hogy egy ilyen nagyon erős férfi segítsen továbbörökíteni a génjeinket, így a férfiak egyre harcosabbak lesznek. Szerintem ez tök ciki.
Így ez eléggé leegyszerűsített vélemény, és tudom, hogy ennél már sokkal színesebb a világ. Talán már tartunk ott, hogy a nők rájönnek, mi is az áldásos az emberiség szempontjából és befejezik a baromi erős férfiak meghódítását. Ma már szükség van a sokkal kifinomultabb férfiakra, egyáltalán nem selejtesek azok, akik éreznek, szeretnek és a harcukat a nőért sokkal finomabb eszközökkel vívják. Azt hiszem az így fog maradni, hogy a csata a nőkért folyik. Szóval, talán a nők majd elkezdenek riszálni azoknak a fiúknak, akiknek nagy és erős kezük van, de nagyon puhán tudnak vele simogatni, mert már a mamutölő bunkósbot, nem teszi kérgessé a tenyerüket.
Felelősnek érzem magam, mert én is nő vagyok, és mint az evolúció részese (hűha, ez ám a valami!), valószínűleg én is ilyen motivációk alapján működök.

Ja! Én nem. Gyorsan végiggondoltam milyen férfiak vettek le a lábamról. Egyetlen agresszív sincs köztük, viszont mindegyiknek puha a keze. Most nagyon jópofa lenne, ha kiemelném magam az evolúcióból és azt mondhatnám: íme, én vagyok, aki majd helyes irányba befolyásolom az egyedfejlődést.
Félek, én vagyok a hibás egyed. Félek, hogy még azok vannak előnyben, akik nőként, anyaként üvöltve buziznak az utcán, mert a férfikép számukra a bunkósbotos, nagydarab állat, aki hazavonszolja a mamutot a barlangba. Ennek a nőnek a párja, meg azt véli, hogy a nő főzze meg a vacsorát, este meg engedje magára az urát, hiszen ez az asszonyi kötelessége. Igaz tök mindegy kérges-e a tenyere, mert simogatásról ebben az estben nincs szó.

Azt hiszem, bocsánatot kellene kérnem a férfiaktól, mert eddig őket okoltam a világ összes bajáért (kivéve azokat, akiket ismerek). Nem kérek elnézést, mert hála az összes isteneknek, meg mindenféle teremtő erőknek (és talán az X kromoszómának) időről-időre másképp látok dolgokat és nem bánom, ha be kell ismernem: tévedtem.

Nagyon sajnálom azokat, akik kihulltak az eddigi evolúciós menetben, mennyi értékes pasi lehetett köztük? Azt végképp sajnálom, hogy végül is ezért a nők a felelősek. Vagy így rendezte a Teremtés? És az egyensúly? A yin-yang? Azt hiszem, még van min gondolkodnom. Addig viszont hagyom magam simogatni….addig sem csatázik szegény férfiegyed.