Egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, boldogtalanabbak vagyunk. Csak keményebb a fenekünk és kevésbé mélyek a ráncaink.
A boldogság vagy inkább elégedettség bennünk van. Ez már közhely, mantrázza is számos ezoterikus, írják az újságok, női magazinok. Azt viszont tévedésnek tartom, hogy különböző kurzusokon meg lehet tanulni, hogy bányásszuk elő magunkból. A tanfolyamok ugyanúgy a pénzről szólnak (biztos van kivétel is). Modern, fejlett nyugati világunkba elhozzák mindazt, amit el lehet adni. Kimazsolázzák a keleti filozófiákból a piacképes mondatokat, jól mutató tárgyakat és megpróbálják elhitetni a közönséggel, hogy ettől majd megjön a békesség a nyugalom.
Első lépésként változni kellene, belülről. Ehhez meg idő kellene – szerintem napi 10-20 perc elegendő kezdetben. Idő kell ahhoz, hogy megfigyeljük, mi okoz valódi örömet. Idő kell ahhoz, hogy hagyjuk ezt hatni. Hagyjuk, hogy megborzongjunk és a nyílt utcán is hagyjuk, hogy mosoly legyen az arcunkon, ha úgy adódik. Mert éppen felidéztünk valami kellemes élményt. Nem olyan bonyolult ez.
Nem attól lesz lúdbőrös a karunk, mert vettünk egy mobil-ékszert. (Ezt az állatságot ki találhatta ki?) Amitől minden sejtünk mosolyog, mindig valami élőhöz köthető. A párunkhoz, a gyerekünkhöz, madarakhoz, virágokhoz. Abban az esetben, ha van még bennünk emberi.
Ami már kicsit nehezebb: megpróbálni „jónak” lenni. Nem ártani, nem bántani. Elkerülhetetlen, hogy olykor valakit megbántsunk, de a szándék nem lehet ártó. Elnézést kérni, jóvátenni a rosszat bármikor meg lehet próbálni.
Soros György is elnézést kért. Meg jóvá is tett (egy kicsit), mert kifizette a büntetést. Vajon sokmilliárdos nyerészkedése után boldogabb lett?
A boldogság vagy inkább elégedettség bennünk van. Ez már közhely, mantrázza is számos ezoterikus, írják az újságok, női magazinok. Azt viszont tévedésnek tartom, hogy különböző kurzusokon meg lehet tanulni, hogy bányásszuk elő magunkból. A tanfolyamok ugyanúgy a pénzről szólnak (biztos van kivétel is). Modern, fejlett nyugati világunkba elhozzák mindazt, amit el lehet adni. Kimazsolázzák a keleti filozófiákból a piacképes mondatokat, jól mutató tárgyakat és megpróbálják elhitetni a közönséggel, hogy ettől majd megjön a békesség a nyugalom.
Első lépésként változni kellene, belülről. Ehhez meg idő kellene – szerintem napi 10-20 perc elegendő kezdetben. Idő kell ahhoz, hogy megfigyeljük, mi okoz valódi örömet. Idő kell ahhoz, hogy hagyjuk ezt hatni. Hagyjuk, hogy megborzongjunk és a nyílt utcán is hagyjuk, hogy mosoly legyen az arcunkon, ha úgy adódik. Mert éppen felidéztünk valami kellemes élményt. Nem olyan bonyolult ez.
Nem attól lesz lúdbőrös a karunk, mert vettünk egy mobil-ékszert. (Ezt az állatságot ki találhatta ki?) Amitől minden sejtünk mosolyog, mindig valami élőhöz köthető. A párunkhoz, a gyerekünkhöz, madarakhoz, virágokhoz. Abban az esetben, ha van még bennünk emberi.
Ami már kicsit nehezebb: megpróbálni „jónak” lenni. Nem ártani, nem bántani. Elkerülhetetlen, hogy olykor valakit megbántsunk, de a szándék nem lehet ártó. Elnézést kérni, jóvátenni a rosszat bármikor meg lehet próbálni.
Soros György is elnézést kért. Meg jóvá is tett (egy kicsit), mert kifizette a büntetést. Vajon sokmilliárdos nyerészkedése után boldogabb lett?
300 milliárdos vagyonnal boldogabb valaki, mint 250-el? Öt autóval elégedettebb, mint néggyel?
Egy etióp kisgyerek még lehetne boldog ember, ha megélné a felnőtt kort. Ehhez nem kellene neki több, mint amit milliárdosaink mondjuk telefonálásra költenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése