„ A valóban érett ember lelki történései belülről kifelé hatnak – sugároznak, mint teremtő erők. Kivéve persze, ha a diktatórikus vagy globalizált társadalom nem hagyja felnőni az embereket, mert kívülről irányítható, infantilis tömegekre van szüksége.”
Poppernél olvastam.
Itt tartunk. Létező, fejlett világunk emberi lényeinek nagy része infantilis fogyasztó tömeg. Aztán van egy másik nagy rész, akik nyomorban, globalizációtól, de még a normális emberi léttől is elzárva, éhezve élnek.
Mi lesz ebből? Mennyi idő kellett ahhoz, hogy az ember eljusson oda, hogy ne gondolkozzék? Mennyi idő kell ahhoz, hogy ismét igénye legyen rá, hogy saját maga ismerje fel mi végre is az élet? Mert igény most is van. Fogyasztható termékekre. Igény van gyors válaszokra, anélkül hogy ismernénk az igaz kérdést.
„Nincs idő fejfájásra” Akármennyire idiótának tűnik, hiszem, hogy még a fejfájásra is idő kell. Nem, nem hiszem, hogy szenvedni kell és hülyeség gyógyszert bevenni. Azt viszont hiszem, hogy hatékonyabb lenne megkeresni a fejfájás okát, és lehetőség szerint azt megszüntetni. Ugyanígy igaz ez, az így vagy úgy rosszul működő emésztésre. Mennyivel egyszerűbb bevenni egy tablettát, mint változtatni az étkezési szokásokon!
Mennyivel egyszerűbb kifizetni a környezetszennyezés miatti bírságot, mint nem szennyezni a környezetet. Mennyivel egyszerűbb egy helyre dobálni a szemetet, mint szétszedni (szelektív hulladékgyűjtés – ugyebár) és több helyen tárolni, majd elvinni a megfelelő helyre.
Amit nem értek, hogy miért van az, hogy ez kevésbé hat, pedig ugyanúgy hallani róla a tv-ben, olvasni lehet az újságban. Miért hatékonyabb egy testápoló reklám?
Mert fontos, hogy ne öregedjünk, hiszen a modern világban csak a kigyúrt testű szőrtelen férfi, aki életképes, nem beszélve a sosem öregedő, gumifenekű nőkről. Ez is a butítás része. És miért hagyjuk butítani magunkat? Mert meg kell felelni. Muszáj, hogy elfogadjon a „társadalom” De a társadalom mi vagyunk! Akik a termékeket reklámozzák azok a cégek. Rohadtul nem érdekli őket, mennyire kemény a fenekem, vagy izmos a pasim. Egy dolog érdekli őket: a profit.
Szóval többen lennénk, akik ellenállhatnánk a hülyítésnek. És nem omlana össze a világ! Dehogyis! Összeomlana néhány gyorsétterem, néhány kozmetikai cég. Továbbra is ennénk, innánk, fájna a fejünk, kellene öltözködnünk. Csak! Lehet, hogy gyógynövényekkel gyógyítanánk magunkat, urambocsá’ megelőznénk a bajt, mert nem lennénk agyonterhelve, lenne időnk pihenni. Örömeinket emberi kapcsolataink adnák meg és nem a tv-sorozatok.
Ételeinket nem zacskóból készítenénk és nem kész szószokkal öntöznénk. Ruháinkat saját kreativitásunk szerint tennénk változatossá és nem cserélnénk két percenkét az aktuális idiotizmus szerint, amit divatnak hívnak.
Úgy ötven-száz év alatt tudatosulna, hogy a Föld mindent megad, ami az élethez szükséges. Minden emberben nyilvánvalóvá válna, hogy együtt kell élnünk bolygónkkal, nem meghódítani jöttünk ide, főleg nem kizsákmányolni.
Ahogy most állunk, magunkat zabáljuk fel. Önmagunkat fogyasztjuk. De legalább éreznénk jól magukat! Erről szó sincs! Egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, boldogtalanabbak vagyunk. Csak keményebb a fenekünk és kevésbé mélyek a ráncaink.
Poppernél olvastam.
Itt tartunk. Létező, fejlett világunk emberi lényeinek nagy része infantilis fogyasztó tömeg. Aztán van egy másik nagy rész, akik nyomorban, globalizációtól, de még a normális emberi léttől is elzárva, éhezve élnek.
Mi lesz ebből? Mennyi idő kellett ahhoz, hogy az ember eljusson oda, hogy ne gondolkozzék? Mennyi idő kell ahhoz, hogy ismét igénye legyen rá, hogy saját maga ismerje fel mi végre is az élet? Mert igény most is van. Fogyasztható termékekre. Igény van gyors válaszokra, anélkül hogy ismernénk az igaz kérdést.
„Nincs idő fejfájásra” Akármennyire idiótának tűnik, hiszem, hogy még a fejfájásra is idő kell. Nem, nem hiszem, hogy szenvedni kell és hülyeség gyógyszert bevenni. Azt viszont hiszem, hogy hatékonyabb lenne megkeresni a fejfájás okát, és lehetőség szerint azt megszüntetni. Ugyanígy igaz ez, az így vagy úgy rosszul működő emésztésre. Mennyivel egyszerűbb bevenni egy tablettát, mint változtatni az étkezési szokásokon!
Mennyivel egyszerűbb kifizetni a környezetszennyezés miatti bírságot, mint nem szennyezni a környezetet. Mennyivel egyszerűbb egy helyre dobálni a szemetet, mint szétszedni (szelektív hulladékgyűjtés – ugyebár) és több helyen tárolni, majd elvinni a megfelelő helyre.
Amit nem értek, hogy miért van az, hogy ez kevésbé hat, pedig ugyanúgy hallani róla a tv-ben, olvasni lehet az újságban. Miért hatékonyabb egy testápoló reklám?
Mert fontos, hogy ne öregedjünk, hiszen a modern világban csak a kigyúrt testű szőrtelen férfi, aki életképes, nem beszélve a sosem öregedő, gumifenekű nőkről. Ez is a butítás része. És miért hagyjuk butítani magunkat? Mert meg kell felelni. Muszáj, hogy elfogadjon a „társadalom” De a társadalom mi vagyunk! Akik a termékeket reklámozzák azok a cégek. Rohadtul nem érdekli őket, mennyire kemény a fenekem, vagy izmos a pasim. Egy dolog érdekli őket: a profit.
Szóval többen lennénk, akik ellenállhatnánk a hülyítésnek. És nem omlana össze a világ! Dehogyis! Összeomlana néhány gyorsétterem, néhány kozmetikai cég. Továbbra is ennénk, innánk, fájna a fejünk, kellene öltözködnünk. Csak! Lehet, hogy gyógynövényekkel gyógyítanánk magunkat, urambocsá’ megelőznénk a bajt, mert nem lennénk agyonterhelve, lenne időnk pihenni. Örömeinket emberi kapcsolataink adnák meg és nem a tv-sorozatok.
Ételeinket nem zacskóból készítenénk és nem kész szószokkal öntöznénk. Ruháinkat saját kreativitásunk szerint tennénk változatossá és nem cserélnénk két percenkét az aktuális idiotizmus szerint, amit divatnak hívnak.
Úgy ötven-száz év alatt tudatosulna, hogy a Föld mindent megad, ami az élethez szükséges. Minden emberben nyilvánvalóvá válna, hogy együtt kell élnünk bolygónkkal, nem meghódítani jöttünk ide, főleg nem kizsákmányolni.
Ahogy most állunk, magunkat zabáljuk fel. Önmagunkat fogyasztjuk. De legalább éreznénk jól magukat! Erről szó sincs! Egyre frusztráltabbak, fáradtabbak, boldogtalanabbak vagyunk. Csak keményebb a fenekünk és kevésbé mélyek a ráncaink.
Irány Bhután! ott a király több mint harminc éve rájött erre és nem GDP-ben méri az ország fejlődését hanem nemzeti összboldogságban :)
VálaszTörlésÚgyhogy Bhutánban a Nyugat túlhajszolt fogyasztásmániáját kihajították az ablakon. Pontosabban nem vették át! Náluk ne a Nemzeti Össztermék növekedjen, mert az láthatóan nem visz előre, hanem a Nemzeti Összboldogság. Ahhoz viszont nem feltétlenül kell pénz...
Kell viszont elszántság, kizárni a mindent legázoló multinacionális cégeket, becsukni az ajtót a működő tőke beáramlás előtt... De a bhutániak megtették! Hozzájuk ne jöjjenek globális láncok, itt nincs hamburger, szénsavas üdítő, ugyanaz az íz csokiban, chipsben és joghurtban, mint Minesottában, Kuala Lumpurban vagy éppen Budapesten. Őket ne tegye tönkre a globális nagyvállalatok profithajszolása és a Nemzetközi Valutaalap reform előírásai. Belőlünk bhutániakból, - mondta a király - ne csináljon senki fogyasztásmániás, bankkölcsönnel nyírható birkákat.
Miután pár éve önként lemondott és bevezette a demokráciát(lehet, hogy ezzel mindent elrontott?,remélem nem)jöhetne most a Gyurcsány helyére,nem?
Jól van, te is naiv vagy és baromira nem vagy modern! :)
VálaszTörlésBhután! De hát az egy fejletlen ország! Jó jó! Jól érzik magukat! Mert nem tudják, hogy nem érzik jól magukat, mivel nem ismerik a McDonalds feeling-et.
Számtalanszor hallotam ezt már érvként. Indiában a szegények azért boldogok, mert tudatlanok. Mondja ezt a szorongásoldón élő baromi boldog nyugati ember, akinek lehúzza zsebét a bölcsek köve.
Irány Bhután!