Hallgassunk agressziót és figyeljünk! Figyeljünk magunkra! Magasabb ingerküszöbbel rendelkezők rögvest kezdjék egy Hitler beszéddel. Nem baj, ha nem érti, csak figyeljen. Alacsonyabb ingerküszöbbel válasszuk valamelyik közismert buzizó vagy zsidózó, esetleg cigányozó honfitársunkat. És figyeljünk! Magunkra. Megtapasztaljuk a teremtést. A szavak teremtő erejét. Mi fog teremtődni? Mindenkiben más. Jó semmi estre sem. Hasznos, áldásos, békés érzéseket ne várjunk! Reményeim szerint kevesebb azok száma, akikben a tetterő kezd buzogni és akár azonnal nekiáll Molotov koktélt dobálni gyerekekre. Az agresszív beszédnek ez a legfőbb célja: a mozgósítás.
Vannak, akiket elönt a gyűlölet és ebben az állapotukban a megoldást is megtalálják összes nyomorukra, és azt hiszik megnyugodhatnak, hiszen megvan a bűnbank, ők tiszták. Ezt az érzést minden újabb sérelemnél elővehetik és vértként használják. Tehetik ezt bátran, hiszen megmondta a „nagy ember” a TV-ben, a téren vagy bárhol.
Vannak akik – én is ide tartozom – félelmet éreznek, és ez mozgósítja őket. Na, nem dobálásra vagy verekedésre, hanem arra, hogy elmondja: ez tévút! Veszélyes, buta és primitív! És elmondja: Emberek kezdjetek el gondolkodni! És elmondja: az agresszió, az erőszak sehova nem vezet, hiszen mit váltott ki belőled? Mit tett veled? Miért hagyod? És elmondja: kikérem magamnak a félelemkeltést! Gyilkos érzés. Ember erre nem kapott felhatalmazást. Nincs az az isteni parancsolat, nincs az az erő, ami mögé bújva félelemben tarthatunk bárkit. BÁRKIT. Nincs kivétel sem a nyolcadik kerületben, sem a metróban, sem a Hősök terén.
Vannak, akik egyszerűen félnek és lebénulnak. Ők lesznek, akik majd később egy menekülő előtt becsukják az ajtót, az ablakon leeresztik a redőnyt és halkan imát mormolnak. És félnek.
Hallgassunk agressziót és figyeljünk magunkra! Nem a másikra! A másik ember másképp reagál, mi a saját érzéseinkre hagyatkozva gondolkodjunk el, de nagyon gyorsan!
Hallgassunk szépet és figyeljünk! Hallgassunk zenét, verset szerencsésebbek a szerelmük suttogását! Hallgassuk mindezt és figyeljünk magunkra! A magasabb ingerküszöbbel rendelkezők rögvest kezdjék a szerelmes suttogással! Nem baj, ha nem érti, csak figyeljen! Alacsonyabb ingerküszöbbel, válasszuk valamelyik közismert daltulajdonost, verselőt. És figyeljünk! Magunka! (a szerelemes figyelhet a társára is). Megtapasztaljuk a teremtést. A szavak teremtő erejét. Mi fog teremtődni? Mindenkiben más. Rossz semmi esetre sem. Hasznos, áldásos, békés érzéseket várhatunk. (a szerelmes még egyéb bizsergést is, ami szintén hasznos és jó).
Senkit nem önt el a gyűlölet. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy bárki Molotov koktélt ragad, amikor meghallja a Pezsgő áriát. Az is elég valószínűtlen, hogy két simogatás között elhangzó szerelmes szavak félelmet keltenének. Lehetséges, hogy valakiben gyűlölet ébred, ha meghallgatja, urambocsá’ elolvassa az Ódát? (Bizonyos intelligencia szint alatt nem javasolnám a Tiszta szívvel-t, vagy Adytól A muszáj Herkulest. Bár azt hiszem, az a veszély nem fenyeget, hogy molotovozós honfitársunk pont egy Ady kötetet tesz, félre mielőtt bedobja koktélját egy gyerekszoba ablakán)
Hallgassunk szépet, de nagyon gyorsan!
Vannak, akiket elönt a gyűlölet és ebben az állapotukban a megoldást is megtalálják összes nyomorukra, és azt hiszik megnyugodhatnak, hiszen megvan a bűnbank, ők tiszták. Ezt az érzést minden újabb sérelemnél elővehetik és vértként használják. Tehetik ezt bátran, hiszen megmondta a „nagy ember” a TV-ben, a téren vagy bárhol.
Vannak akik – én is ide tartozom – félelmet éreznek, és ez mozgósítja őket. Na, nem dobálásra vagy verekedésre, hanem arra, hogy elmondja: ez tévút! Veszélyes, buta és primitív! És elmondja: Emberek kezdjetek el gondolkodni! És elmondja: az agresszió, az erőszak sehova nem vezet, hiszen mit váltott ki belőled? Mit tett veled? Miért hagyod? És elmondja: kikérem magamnak a félelemkeltést! Gyilkos érzés. Ember erre nem kapott felhatalmazást. Nincs az az isteni parancsolat, nincs az az erő, ami mögé bújva félelemben tarthatunk bárkit. BÁRKIT. Nincs kivétel sem a nyolcadik kerületben, sem a metróban, sem a Hősök terén.
Vannak, akik egyszerűen félnek és lebénulnak. Ők lesznek, akik majd később egy menekülő előtt becsukják az ajtót, az ablakon leeresztik a redőnyt és halkan imát mormolnak. És félnek.
Hallgassunk agressziót és figyeljünk magunkra! Nem a másikra! A másik ember másképp reagál, mi a saját érzéseinkre hagyatkozva gondolkodjunk el, de nagyon gyorsan!
Hallgassunk szépet és figyeljünk! Hallgassunk zenét, verset szerencsésebbek a szerelmük suttogását! Hallgassuk mindezt és figyeljünk magunkra! A magasabb ingerküszöbbel rendelkezők rögvest kezdjék a szerelmes suttogással! Nem baj, ha nem érti, csak figyeljen! Alacsonyabb ingerküszöbbel, válasszuk valamelyik közismert daltulajdonost, verselőt. És figyeljünk! Magunka! (a szerelemes figyelhet a társára is). Megtapasztaljuk a teremtést. A szavak teremtő erejét. Mi fog teremtődni? Mindenkiben más. Rossz semmi esetre sem. Hasznos, áldásos, békés érzéseket várhatunk. (a szerelmes még egyéb bizsergést is, ami szintén hasznos és jó).
Senkit nem önt el a gyűlölet. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy bárki Molotov koktélt ragad, amikor meghallja a Pezsgő áriát. Az is elég valószínűtlen, hogy két simogatás között elhangzó szerelmes szavak félelmet keltenének. Lehetséges, hogy valakiben gyűlölet ébred, ha meghallgatja, urambocsá’ elolvassa az Ódát? (Bizonyos intelligencia szint alatt nem javasolnám a Tiszta szívvel-t, vagy Adytól A muszáj Herkulest. Bár azt hiszem, az a veszély nem fenyeget, hogy molotovozós honfitársunk pont egy Ady kötetet tesz, félre mielőtt bedobja koktélját egy gyerekszoba ablakán)
Hallgassunk szépet, de nagyon gyorsan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése