Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.
Megint találtam valamit és megint rájöttem: József Attila zseni volt. Ez a vers az ezoterikus számelmélet alapja, ami Püthagorasz elméleteire épül.
Az 1-es, a Teremtő Istennel azonos, de önmagában nem értelmezhető földi halandó számára. Mi polaritásban gondolkodunk, nem tudunk, mit kezdeni az egyessel, ha nincs mellette kettes. A mihez képest? Ugye?
Az egyesben benne van minden és mindenben benne van, minden következő számban, mégsem tudunk vele mit kezdeni.
Az egyes, aktív, férfias. A kettes passzív nőies. Reflektál az egyesre. A kettes önmagában ellentmondást hordoz, nem lehet Isteni szám. A két szám közötti feszültség a hármasban oldódik fel. A számszimbolikában a hármas a tökéletes teremtés száma, ami még csak spirituális értelmet nyer. A hármas egység minden vallásban megjelenik, mint tökéletes, mint Isteni. (mondjuk a Trimurti: Brahma, Visnu, Shiva). Szent szám.
Nagyon elragadtattam maga, és megint csak kérdezem, honnan ez a tudás? Persze olvashatott József Attila is ezoterikusokat – olvasott is. Mégis azt gondolom, ez a vers a saját felismerése. Annyira „józsefattilás” az első szakasz. Megint kérdezem: honnan ez a tehetség? Honnan a képesség, hogy pár sorban tökéletesen szimbolizálja a teremtést és azt, hogy mi annak a gátja? Egyszerre idealista és realista. Zseni. Tény. Én mondom.
Hú de nagyon tetszik ez nekem!
Megint találtam valamit és megint rájöttem: József Attila zseni volt. Ez a vers az ezoterikus számelmélet alapja, ami Püthagorasz elméleteire épül.
Az 1-es, a Teremtő Istennel azonos, de önmagában nem értelmezhető földi halandó számára. Mi polaritásban gondolkodunk, nem tudunk, mit kezdeni az egyessel, ha nincs mellette kettes. A mihez képest? Ugye?
Az egyesben benne van minden és mindenben benne van, minden következő számban, mégsem tudunk vele mit kezdeni.
Az egyes, aktív, férfias. A kettes passzív nőies. Reflektál az egyesre. A kettes önmagában ellentmondást hordoz, nem lehet Isteni szám. A két szám közötti feszültség a hármasban oldódik fel. A számszimbolikában a hármas a tökéletes teremtés száma, ami még csak spirituális értelmet nyer. A hármas egység minden vallásban megjelenik, mint tökéletes, mint Isteni. (mondjuk a Trimurti: Brahma, Visnu, Shiva). Szent szám.
Nagyon elragadtattam maga, és megint csak kérdezem, honnan ez a tudás? Persze olvashatott József Attila is ezoterikusokat – olvasott is. Mégis azt gondolom, ez a vers a saját felismerése. Annyira „józsefattilás” az első szakasz. Megint kérdezem: honnan ez a tehetség? Honnan a képesség, hogy pár sorban tökéletesen szimbolizálja a teremtést és azt, hogy mi annak a gátja? Egyszerre idealista és realista. Zseni. Tény. Én mondom.
Hú de nagyon tetszik ez nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése