Szorongás katalógus

1.
Ülsz valahol. Mondjuk a munkahelyen. Levegő hőmérséklete és páratartalma normális. Munka megy, halad. Minden rendben, különösebb fennakadás nincs, zenét is hallgathatsz. Eszközök adottak, önálló vagy, az idő is telik túl vagy az ebéden, vagy előtte vagy éppen. Mindegy. És akkor megérkezik. Tompa nyomás a fejben, szédüléshez hasonló érzés jön. Nem törődsz vele. Semmi az. Próbálod ezt elhitetni – vele. Ő nem hiszi, ezért beteríti szépen az egész agyad. Megfeszül a vállad, összeszorítod a fogad. Menekülj? Hova? Maradj? Eldöntöd.
Addig is rendszertelenül veszed a levegőt (hiperventilláció), ettől jobban szédülsz, állkapcsod, mint egy harci kutyáé. És félsz!!! Hányinger érkezik, gyomrod remeg. Igyál? Ja, igyál! És, ha kijön belőled? Rágógumi? Jó lesz. Vagy nem. És félsz, nagyon! NAGYON FÉLSZ!
Tíz perc? Húsz? Fogalmad nincs. Elmúlik, elfáradsz. És ülsz tovább. Mondjuk a munkahelyen. Levegő hőmérséklete és páratartalma normális. A munka megy, halad.
Ez a helyben szorongató.

2.
Mész valahol. Mondjuk az utcán. Nem fázol, nincs meleged. Nincs tömeg, nincsenek kevesen sem. Minden rendben, nincs különösebb zavaró körülmény. Észreveszed, hogy valami nem jó. Kapkodod a fejed, hátha van valaki, akit ismersz, van valaki, akit megszólíthatsz, mert érzed, hogy mindjárt melléd szegődik. És akkor mi lesz? El fogsz ájulni. Biztosan tudod. Gyenge a lábad. Szorítás a gyomrodban. Kapkodó légzés (hiperventilláció), ettől szédülés. Tudod, hogy ez te vagy. Nem hiszed. Félsz!!! Mi lesz, ha elájulsz? Mi lesz, ha nem találsz helyet, ahova leülj, mielőtt eszméleted veszted? Nem látsz, nem hallasz. Mész. Tudod, hogy ez te vagy. Tudod, hogy te mész. Elhiszed. De félsz, nagyon! NAGYON FÉLSZ!
Tíz perc? Húsz? Vagy pont annyi, amíg valahova oda nem érsz. Elmúlik, elfáradsz. És mész tovább. Mondjuk az utcán. Nem fázol, nincs meleged. Nincs tömeg, nincsenek kevesen sem. Minden rendben, nincs különösebb zavaró körülmény.
Ez a „mi lesz ha” szorongató.

3.
Állsz valahol. Mondjuk a széles úttest zebrájánál. Forgalom normális, környék ismerős. Vársz a lámpaváltásra. „Fejszesuhamlás” (by József Attila). Lecsap rád. Megkötözi a lábad, de előtte gyomorszájon vág, hogy beleszédülsz. Furcsán látsz – kicsiny látászavar. Levegő után kapkodsz (hiperventilláció). Beleröhög a füledbe, üvölt. Sakál. Nem vagy képes átmenni a zebrán. Biztosan tudod, hogy közepén elájulsz. Nem vagy a magad ura. Megfeszülnek az izmaid. Állkapcsod: harci kutya. Félsz! NAGYON FÉLSZ! Gondolod: visszafordulsz. Minek? Hova? Gondolod: elindulsz. Feladsz mindent. Nem gondolsz semmit, mész. Átérsz.
Egy perc? Elmúlik, elfáradsz. És visszafelé állsz a zebránál. Forgalom normális, környék ismerős. Vársz a lámpaváltásra. Fejsze nem suhamlik.
Ez a „nagy tér” szorongató.

Naponta mész, ülsz, állsz. Naponta szorongsz. Jógával lazítod az izmaid, taoista masszázzsal lazítod az arcod izmait. Lehetőleg sokat pihensz. És sokat félsz. Amikor nem félsz, megjegyzed és hálás vagy. Nem felejted. Tudod, mikor nem szorongsz. Van, aki nem szorongat és van, ami nem szorongat. Hála neki! Áldja meg őt az Isten!

A felsorolt szorongásokat magam kategorizáltam. Ezek az alapok. Tetszés szerint kombinálhatók, árnyalhatók. A helyszínek cserélhetők. (Munkahely helyett lehet mozi, étterem a zebra helyett akár egy aluljáró is megteszi. A lehetőségek végtelenek!)

Felügyelet nélkül csak az erős idegzetűek próbálják ki! Nem garantálok semmit, ezek az én szorongatóim. A legoptimálisabb, ha mindenki megtalálja a saját szorongásait. Az lesz az igazán kényelmes.