Tíz év mínusz- tíz év plusz. Hozzám képest.
Egy hétvégi beszélgetés kapcsán jutott eszembe, hogy a nálam tíz évvel idősebb ismerőseim közül elenyészően vannak, akik nem korlátoltak. Többségük, alulművelt, korlátolt sznob. Ez persze lehet az én egyéni pechem, hogy ilyen ismerősökkel áldott meg a sors. Nyilván nem fogok ebből szociológiai tanulmányt írni.
Kicsit megijedtem. Lehet, hogy tíz év múlva én is ilyen leszek? Amennyiben nem térek magamhoz, és nem talál rám a józanész, jó esélyem van rá, hogy nem leszek korlátolt.
A tíz évvel fiatalabbak között igazi kincset érő embereket láttam. Ami viszont ebben a fiatalabb korosztályban feltűnt, hogy akik nem különlegesen intelligens, értelmes, nyitott szívűek, azok semmilyenek. Még csak korlátoltnak sem nevezném őket. Ők az új világ zombijai. Ők azok akiken sikeresen végrehajtották az agymosást és üres, szürke munkaerővé váltak. A többiek valószínűleg ez elleni tiltakozásuk következményeként érző lelkek maradtak, gondolkodnak, kételkednek. És sajnos nem találják a helyüket.
A korlátolt idősebbek egytől-egyig a semmilyen fiatalokat preferálják azokat akik, minden lázadásukat elfojtva szépen menetelnek a korlátolt, szürke, semmilyen életbe. A tízzel idősebbek ezt szeretik, mert ez az élet rendje, hiszen az ő életük is így telik. Ezzel igazolva látják az agyi korlátaikat, amiket elveknek neveznek.
Magam a két generáció között állva elgondolkodtam: ahonnan jövök az a jóval göröngyösebb út, ahogy jövök rajta, az meg aztán minden csak nem egészségügyi séta. Ahol vagyok, abból következik, hogy nem lesznek korlátok az agyamban. Már most kellene lennie néhány kordonnak raktáron, én meg még körül sem néztem a piacon: milyen a választék? Én inkább a fiatalabbakat nézem és örülök, hogy a göröngyös utakon is fognak még járni utánam is. Majd találkozunk egy tisztáson és virágok közt, mosolyogva örülünk egymásnak.
Egy hétvégi beszélgetés kapcsán jutott eszembe, hogy a nálam tíz évvel idősebb ismerőseim közül elenyészően vannak, akik nem korlátoltak. Többségük, alulművelt, korlátolt sznob. Ez persze lehet az én egyéni pechem, hogy ilyen ismerősökkel áldott meg a sors. Nyilván nem fogok ebből szociológiai tanulmányt írni.
Kicsit megijedtem. Lehet, hogy tíz év múlva én is ilyen leszek? Amennyiben nem térek magamhoz, és nem talál rám a józanész, jó esélyem van rá, hogy nem leszek korlátolt.
A tíz évvel fiatalabbak között igazi kincset érő embereket láttam. Ami viszont ebben a fiatalabb korosztályban feltűnt, hogy akik nem különlegesen intelligens, értelmes, nyitott szívűek, azok semmilyenek. Még csak korlátoltnak sem nevezném őket. Ők az új világ zombijai. Ők azok akiken sikeresen végrehajtották az agymosást és üres, szürke munkaerővé váltak. A többiek valószínűleg ez elleni tiltakozásuk következményeként érző lelkek maradtak, gondolkodnak, kételkednek. És sajnos nem találják a helyüket.
A korlátolt idősebbek egytől-egyig a semmilyen fiatalokat preferálják azokat akik, minden lázadásukat elfojtva szépen menetelnek a korlátolt, szürke, semmilyen életbe. A tízzel idősebbek ezt szeretik, mert ez az élet rendje, hiszen az ő életük is így telik. Ezzel igazolva látják az agyi korlátaikat, amiket elveknek neveznek.
Magam a két generáció között állva elgondolkodtam: ahonnan jövök az a jóval göröngyösebb út, ahogy jövök rajta, az meg aztán minden csak nem egészségügyi séta. Ahol vagyok, abból következik, hogy nem lesznek korlátok az agyamban. Már most kellene lennie néhány kordonnak raktáron, én meg még körül sem néztem a piacon: milyen a választék? Én inkább a fiatalabbakat nézem és örülök, hogy a göröngyös utakon is fognak még járni utánam is. Majd találkozunk egy tisztáson és virágok közt, mosolyogva örülünk egymásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése