Vajon hány ember könyörög, kér, fohászkodik nap, mint nap az Égiekhez, Istenhez? Kér a kozmosztól (s majd megadatik), hálát ad az Úrnak, vagy a felsőbb tudatnak egy napért, egy óráért, egy percért.
Működik. Tudom. Láttam, éreztem, tapasztaltam. Sőt szinte a napjaim részévé vált ez a furcsa „kozmosz-tudat”
Nem hiszek a mai modern ezotériának. Nem hiszek a „Kérd és megadatik” technikában. Abban hiszek, hogy kérem és megadatik. A technikában nem hiszek.
Amennyiben elfogadom, hogy van egy felsőbb hatalom (isten, tudat stb.…) pontosan érzékeli, mi van bennem. Nem kellenek attribútumok, különösebb szertartások. Illetve kell szertartás, de mindenkinek a sajátja, ahogy az ima is egyéni. Egyéni az is kihez szól. Ami ennél fontosabb kell valamilyen más tudatállapot. Leginkább a hit szó fejezi ki ezt, de mivel ez elcsépelt, rárakódott egy csomó újabb tartalom nem egészen pontos. Ez egy érzés, amikor Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Érzés, amikor tudom, hogy része vagyok az egésznek és az egész éppúgy bennem is itt van. Nem hiszem, hanem érzem és tudom.
Azt is tudom, hogy mindenkinek adott ez a tudat. Semmilyen extra képesség nem szükséges hozzá. Vannak, akik véletlenekről beszélnek én meg kozmikus rezgésről. Nincs véletlen. Ez csak legyintés arra, ami felfoghatatlan.
Gondolataink energiák, hullámok. Ezért veszélyes a tudatlan kérd és megadatik játék. Hiába a szertartás, a kimondott kívánság, ha gondolati szinten egész más jelenik meg. A gondolat ami elindul a kozmoszba.
Sokat elmélkedtem azon, hogy miért nem úgy történnek dolgok, ahogy én vágyom? Mert más is vágyik, más is küld hullámokat. Innen tudom, hogy sokszor úgy történnek a dolgok, ahogy vágyom.
Szívem szerint ideírnék egy fohászt, mert nagyon vágyom valamire. Minek írjam ide? A hullámaim viszik, ahova kell.
Lám, milyen érdekes, József Attila erről is írt. 8 oldalas vers 14 ciklusban. A Kozmosz éneke a címe, és itt az első versszak:
„Külön világot alkotok magam.
Mert mint baktériumnak csepp is a tenger,
Idegen, messzi bolygó minden ember,
Kinek csak vágya, álma, gondja van.”
Működik. Tudom. Láttam, éreztem, tapasztaltam. Sőt szinte a napjaim részévé vált ez a furcsa „kozmosz-tudat”
Nem hiszek a mai modern ezotériának. Nem hiszek a „Kérd és megadatik” technikában. Abban hiszek, hogy kérem és megadatik. A technikában nem hiszek.
Amennyiben elfogadom, hogy van egy felsőbb hatalom (isten, tudat stb.…) pontosan érzékeli, mi van bennem. Nem kellenek attribútumok, különösebb szertartások. Illetve kell szertartás, de mindenkinek a sajátja, ahogy az ima is egyéni. Egyéni az is kihez szól. Ami ennél fontosabb kell valamilyen más tudatállapot. Leginkább a hit szó fejezi ki ezt, de mivel ez elcsépelt, rárakódott egy csomó újabb tartalom nem egészen pontos. Ez egy érzés, amikor Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Érzés, amikor tudom, hogy része vagyok az egésznek és az egész éppúgy bennem is itt van. Nem hiszem, hanem érzem és tudom.
Azt is tudom, hogy mindenkinek adott ez a tudat. Semmilyen extra képesség nem szükséges hozzá. Vannak, akik véletlenekről beszélnek én meg kozmikus rezgésről. Nincs véletlen. Ez csak legyintés arra, ami felfoghatatlan.
Gondolataink energiák, hullámok. Ezért veszélyes a tudatlan kérd és megadatik játék. Hiába a szertartás, a kimondott kívánság, ha gondolati szinten egész más jelenik meg. A gondolat ami elindul a kozmoszba.
Sokat elmélkedtem azon, hogy miért nem úgy történnek dolgok, ahogy én vágyom? Mert más is vágyik, más is küld hullámokat. Innen tudom, hogy sokszor úgy történnek a dolgok, ahogy vágyom.
Szívem szerint ideírnék egy fohászt, mert nagyon vágyom valamire. Minek írjam ide? A hullámaim viszik, ahova kell.
Lám, milyen érdekes, József Attila erről is írt. 8 oldalas vers 14 ciklusban. A Kozmosz éneke a címe, és itt az első versszak:
„Külön világot alkotok magam.
Mert mint baktériumnak csepp is a tenger,
Idegen, messzi bolygó minden ember,
Kinek csak vágya, álma, gondja van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése