Istenek között

Már megint Buddhához érkeztem. 1993-ban meghalt az anyám. A Tibeti halottas könyv segített megérteni, hogy a halál az élet része. Ez a könyv egy egészen új világot nyitott meg számomra. Nem is. Megnyitotta a világ egy addig számomra ismeretlen részét. Ekkortájt adta elém az élet Popper Pétertől a Belső utak könyvét. És akkor jött a többi Popper és jött a többi keleti filozófia. Volt időszak, amikor azt hittem már tudok valamit. A legnagyobb felismeréseim egyike volt, hogy semmit nem tudok, viszont minden lehetőség bennem van. Ennek a felismerésnek a második szakasza volt, hogy a tudás lehetősége mindenkiben ott van.
Már nem tudom, hogy és miért de beleszerettem Shiva-ba, majd elragadott Ganesha és Parvati. Szaraszvati a nagy kedvencem lett, hiszen (többek között) ő osztja a tudást az embereknek. Máris benne voltam a hindu életfelfogásban, ebben a hihetetlenül színes, életszagú világban. Jöttek a mantrák, jantrák és a jóga. Nagyon örülök, hogy nem kell választanom. Örülök, hogy nem kell magam hindunak vallani, sem buddhistának, sem kereszténynek. Nem vagyok még erre készen és nem is leszek. Nagy felismerés volt az is, mikor rájöttem, hogy sem a hindu istenek, sem Buddha nem várja el tőlem, hogy elkötelezzem magam, mert csak akkor lehetek igaz ember. Sőt, azt hiszem az igaz ember követője Buddhának, a hinduk összes istenének, Jézusnak, Lao-ce-nak és Mohamednek is.
Szóval így kalandozom 1993 óta a különböző bölcseletek között. Valahol mindig megállok egy kicsit, valószínűleg a lelkiállapotomtól függően. Biztos vigaszt is keresek, de leginkább magyarázatot: miért ilyen a világ és miért vagyok benne ilyen én és mennyire fontos ez?
Ezek a kérdések valami miatt nem fontosak már. Ezzel az újabb ismerettel ismét Buddhánál találtam magam. Hiszen, minden belőlem fakad. A félelmeim, szorongásom, pánikom, örömeim és boldog pillanataim. Ettől még nem jobb nekem, de lehet, hogy most ért meg bennem valami, amitől majd jobb lesz. Szóval, most itt az összes buddhizmussal foglalkozó könyvem + Popper.
Megvilágosodni nyilván nem fogok, meg valahogy nem is akarnék még a vágyaimtól szabadulni. Szűkebb körben elhíresült mondásom szerint: több újjászületés, több szex. Cinikusan hangzik, nem annak szánom, de jól összefoglalja, mennyire nem vagyok még a nirvána közelében sem.
A hindukat sem dobtam el, főként mert a jógát abba nem hagynám. Különben is mennyire jó arc Shiva: 10.000 évig szeretkezett Parvatival!
Esténként füstölőt és mécsest gyújtok neki is és Buddhának is. A feszület is marad a helyén.
Most kicsit elcsendesedem, ezt érzem. Talán emiatt jelentkezett igényem Buddha tanításait újra olvasni. Lehet, hogy egy újabb mélységet értek meg belőle és még az is lehet, hogy teszek egy kis lépést a tudatosság felé.
Egy biztos: még visszajövök!