Volt, amikor nyugtom volt magamtól. Jó volt. Úgy viszont nem lehet élni. Itt és most nem lehet.
Mások hogy vannak ezzel? Nem tudom elképzelni, hogy van ember, akiben megáll a gondolat vagy az érzelem. Hogy csinálja? Jó az egyáltalán?
Meg kell tanulni meditálni. Nem megy, mert történnek bennem a dolgok.
Zenét kell hallgatni. Na, az is jó! Rendszerint zokogás a vége. Mert történnek bennem a dolgok.
Nem kellene hagyni, hogy történjenek, hanem nekem kellene irányítani mindezt. Tudatosságnak hívják. Buddhizmus? Nem látok más megoldást.
Megint elvágyódóm a Hegyre, ahol fúj a szél tiszta a levegő és tökéletes biztonságban vagyok.
Mások hogy vannak ezzel? Én így szoktam:
VálaszTörlésAmikor belül kínoz valami, akkor csak hagyom, hogy menjen végig, nem állok ellen..Ha próbálom kontrollálni magam, akkor egész nap kínlódok. Inkább had jöjjön! Még hívom is: Gyere!
És a másik: nekem a tánc és a mozgás helyre rakja a kínzó gondolatokat. Valami, ami "ráz". Ugrálás, futás, kontroll nélküli tánc, ahogy érzem. Jó esetben a szeretkezés. Ahogy Te is írod, a meditáció sokszor képtelen az elmét lecsendesíteni.
Drága Renáta, Mi érzékeny emberek már csak ilyenek vagyunk: ha fáj, akkor nagyon, ha jó, akkor az is nagyon. Érzékenyek vagyunk a világ rezdüléseire. Tudd, hogy nem vagy egyedül!
Nem vagyok egyedül, tudom. A többiek is tudják. Azt hiszem a túlélés egyik záloga ez: van kihez fordulni, van aki érti, mert átélt hasonlót. Érti, mert érzékeny.
VálaszTörlésA futás jó. Régebbe jártam futni, pár éve a jóga a mozgás számomra. Most ezt érzem magaménak. Amikor futottam, akkor az volt az enyém.
Ja és a szeretkezés, az igen...:)