Kezdek kicsit feszült lenni. A kiakasztósdi nem játék!
Kifüggesztettem az agyamban az értelmem (?) és érzelmem együttműködési nyilatkozatát.
Kénytelen voltam ezt tenni, mert vár rám két hét, ami próbára teszi mindkét oldalamat.
Gomolyog bennem valami, amit nem nevezek meg, pedig van neki neve, és nem akarom, hogy elmúljon, miközben az értelmem (?) piszkálgatja, hogy fejezze be a gomolygást. Az értelmemnek fogalma sincs milyen jó is az, ezért nem nagyon hallgatok rá. Különben is én még racionális alapon soha nem hoztam jó döntést. Nem is karok semmit sem eldönteni. Alapjában véve azt sem tudom, mit akarok. Azt hiszem, inkább vágyakról van szó, akarásról nem nagyon.
Ahogy Feldmár mondja: aki szeret, az nem akar semmit. Mennyire igaz ez!
Türelmem még mindig határtalan, kedélyállapotom jó, metafizikai hiányérzetem növekvő.
Megkérdezte tőlem valaki: mire vágynék szülinapomra? (ma van) Nem mondtam el.
Ma eszembe jutott valami, ami elmondható. Sms. Szavak. Ezekkel nem múlik a gomolygás, és az értelmem, a csekélyke nem győzhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése