2in1

Egészen furcsa, hogy péntek óta békés nyugalom van bennem. Semmi szorongás, semmi agyalás, semmi feszültség.

Illetve átsuhant az agyamon, hogy akkor ez most így is maradhatna, de biztosan nem fog. Eszembe jutott a gondolat teremtő ereje, ezért nagyon figyelek, hogy mire gondoljak, hátha megteremtődik.

Az úgy van az emberrel, hogy mikor boldog, vagy mondjuk, úgy hogy örömteli perceket, esetleg órákat él át, valami kis ketyere a fejében bekapcsolódik és elkezdi megmagyarázni, hogy mi ez? Mintha nem lehetne csak úgy egyszerűen átélni a harmóniát! Az agy elkezd elemezgetni, hogy most akkor milyen jó is ez az egész egyben is, meg részleteiben is, de… és jó esetben nincs de.

Olyan ez, mint a kettő az egyben termékek, meg azok a cuccok, amik mindenre jók. Valami oknál fogva fontos, hogy bizonyos dolgok többet tudjanak, mint amire használnánk. A vízkőoldó fertőtlenít és illatosít. A sampon egyben kondicionál és volument is növel, na meg göndörít vagy kiegyenesít. Mindenki tudja, hogy az ilyen mindenre jó dolgok semmire sem jók.

Tudományos következtetésem, hogy így van ez az öröm óráiban is. Mintha nem lenne elég, hogy az ott, akkor jó. Feltétlenül kell mellé rendelni valami okot, vagy okozatot. Kettő vagy három az egyben.

Nem kellene bonyolítani. Azt hiszem, hogy a harmadik napja tartó békém oka, hogy egyszerűen átéltem valami nagyon jót és nem kerestem hozzá mást, amitől mégsem olyan jó az.

Nem kizárt, hogy óriási pofon lesz ennek az ára, de legalább most jól érzem magam.

Gondolom ezt azért, mert a bölcsek szerint a boldogságot önmagunkban kell megtalálni, én pedig csak a képességet találom meg itt belül. Az örömet mástól kaptam, és nagyon remélem, hogy adtam is.

Olyan távol vagyok a mesterektől, amilyen távol még sosem voltam. Viszont jól vagyok.