Egy csomó mindent szeretnék. Például szeretném megtalálni azt a csatlakozót a tarkómon, mivel lekapcsolódhatok, vagy bekapcsolódhatok. Ezt már régebben is kerestem, azóta sem találom. Virtuálisan van ilyen, de az csak lokálisan működik, amikor reggel a munkahelyemen elindítom a különböző rendszereket, sokszor mátrix-érzésem van. Pár kattintás és feltárul egy újabb világ, ami annyira nem érdekes, de engem átkapcsol – és ez néha jó.
Szeretném tudni, hogy milyen egy anya? Nem a jó anya, hanem csak úgy: anya. Mindenkinek jó anyja van, azt hiszem. Egyet nem tudok: a lányomnak jó anyja van-e? Gondolom, majd egyszer, ha elmúlok, jó sokára, akkor már én is jó anya leszek. Addig viszont azt sem tudom, hogy anya vagyok-e? Arra emlékszem, nagyon pontosan, részletesen, hogy szültem egy kislányt. Keservesen megkínlódtuk. De, ha egy macska szül, arra nem mondjuk, hogy anya, csak addig, amíg tart a gondozás. Meddig tart? Akkor én már voltam anya, most nem vagyok az, és majd leszek, ha már nem leszek? Hogy van ez?
Szeretném azt tudni, mi a baj velem? Tudom, hogy nincs baj velem. Tudom, hogy normális vagyok. Tudom, hol a helyem tudom, ki vagyok, honnan jöttem, hol táboroztam sokáig, és nem tudom, de érzem, mit szeretnék. Hogy arra tartok-e, ezt nem tudom.
Szeretném tudni, hogy már megint miért tűnik ez az egész szomorúnak, mikor nem vagyok az?
Szeretném tudni, milyen egy nő? Nem a jó, hanem egy nő. Szeretném tudni, milyen egy férfi. Szeretném tudni, milyen a férfi? Helyesbítés: nem szeretném tudni, mert jó az ismeretlen, a titokzatos. Viszont szeretném tudni, hogy miért vagyok ellentmondásos? Mert ez így hülyeség.
Szeretném tudni, hogy én miért nem nézem a Barátok közt című eposzt, ahelyett hogy ilyen dolgokon agyalok? (Talán, mert egyet sem láttam még. Nem tudom hány éve megy, és azt sem tudom melyik csatornán, és hánykor? Gondolom ilyentájt.)
Na, de azt végképp szeretném tudni, hogy került az MP3 lejátszómra az a sok Metallica és tűnt el róla minden egyéb? Ugyanis ma tudatosult bennem, hogy fél év Kispál, majd fél év Judas után, most újabb őrületbe keveredtem. Egy hete kizárólag Metallica megy. Mi jön ezután? Valami death-metal? Jaj, csak nehogy visszafelé haladjak és fél év „Dzsimi” érjen utol!
Azért jól csinálom a mellébeszélést. Ezek csak úgy jönnek kifelé belőlem, miközben rejtegetem a nagy kérdéseket és nagy félelmeket. Két kérdés és két félelem. Kicsit előrébb vagyok, mert mintha közeledne az idő és a hely és a lehetőség, hogy végre kimondjam őket. Akkor aztán nem lesz itt szomorúság, meg nyűglődés, hanem lesz itt nagy vidámság és csupa pozitív életszemlélet, elcsépelt felszínes ezoterikusnak hazudott közhelyekkel. Az lesz majd az igazán jó blog! Boldog, előremutató és építő bejegyzésekkel.
Na de addig is dübörögjünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése