2010. március 24., szerda

Appendicitis acuta vs. Spring Depression

A tavaszi-nyári szezonális depresszió tünetei:
- szorongás
- álmatlanság
- ingerlékenység
- nyugtalanság
- súlygyarapodás
- étvágytalanság
- megnövekedett szexuális étvágy

Megnéztem ezt a tavaszi depresszió dolgot, mert nagyon gyanúsan viselkedik. Eddig teljesen normálisan megérkezett, két hétre belegyalult a padlóba, majd távozott.
Idén meg csak ijesztget. Negyedórákra megjelenik, eldumálgatok vele – már ha nem sírok éppen – aztán továbbáll.
Szerintem ez nem is igazi depresszió, csak úgy csinál, mintha az lenne. Minden esetre a felsorolt tüneteket tanulmányoztam, hogy pontosan képben legyek: mi van velem?
Ma például volt úgy egy óra hossza, amikor nem tudtam eldönteni, hogy kimenjek-e a lépcsőházba a falat rugdalni, vagy bújjak el valahova sírni? Köztes megoldást választottam: a helyemen maradtam és káromkodtam, mint a kocsis. (Hozzáteszem, kaptam ehhez segítséget is.) Délután egy negyedórányi iszonyú feszültség tört rám, kicsit később, meg nagyon vidám lettem.

Hogy is állok a klasszikus tünetekkel?
A szorongás nálam alapbeállítás, bár mióta jógázom egyre hosszabb időszakokra szorongásmentes állapotokat teremtek magamnak. Persze mindig történik valami körülöttem, ami megszorongat. Tehát: a szorongás az én esetemben nincs összefüggésben a tavasszal.

Álmatlan nem vagyok, ha tudok aludni. Felzaklatott állapotomban kicsit nehezen alszom el, de mindig tök jókat álmodok. Ebéd után is tudok aludni! Meg még van néhány dolog, ami után jól alszom. Olyan is van, ami előtt. Egészen felébredésig szoktam aludni.

Ingerlékenység. Ma felidegesítettek, de nem azért mert ingerlékeny lettem volna, hanem akkora baromsággal találkoztam, hogy úgy éreztem szálankét tépem ki a hajam, attól a sok állatságtól, amit hallottam! A rohadt életbe! Nem hinném, hogy ingerlékeny lennék, de ha felidegesítenek…
Ez sem kapcsolódik a tavaszhoz.

Nyugtalanságra van okom. Nem is egy! Tehát, ha okkal vagyok nyugtalan – ráadásul, ha saját magam bonyolítom az életemet – akkor ez sem tavaszi depresszió tünet. Ez a saját hülyeségem.

Súlygyarapodás? Nem gyarapodik a súlyom – mondom én, pedig a szülés óta nem mértem magam. A ruháim inkább bővebbek rám, mint szűkek. Ebből talán következik, hogy nem hízok. Így ezt a tünetet is kidobhatom.

Étvágytalanság. Nem tudom ez mit jelent. Szoktam éhes lenni, és akkor eszem. Ha nem vagyok éhes, nem eszem. Evés közben, ha úgy érzem elég volt, otthagyom a maradékot. Ez étvágytalanság?

Megnövekedett szexuális étvágy. Most mondom! Ha éhes vagyok eszem. (ha van mit.)
Ha nem vagyok éhes, nem eszem. (ha nincs mit, pláne) Evés közben, ha úgy érzem elég volt, nem hagyom ott. (ha van mit) Evés közben jön meg az étvágy, kár lenne ott hagyni, ha van mit.

Nem vagyok szezonálisan depressziós. Diagnózisom: sokoldalú krónikus renátaság, hirtelen felszökő lázzal.

A Facebook-ról megtudtam, hogy az öcsém kórházban van. Neki normális betegsége van: vakbél-gyulladás. Még képet is tett fel magáról, amit én is megmutatok. Egyébként az öcsém sem teljesen normális.


Felhívom a figyelmet arra, hogy a testvérem igazi kemény rocker. Még a kórházban is fekete cuccban van! Mit szólnának a rajongói egy pillangós pizsihez?
Hogy juthat eszébe valakinek műtét után fotót készíteni, majd közzé tenni? Büszke vagyok az öcsémre! Vajon mi az ami ott bemegy a kezébe? Szer?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése