Képzelő és erő

Képzeld el, hogy szép a világ! Látod, hogy a sors kiegyenlíti a dolgokat. Látod, hogy minden kínnak van értelme, mert tanulsz általa.
Észreveszed, hogy már nem sötétben érsz be a munkahelyedre. Hallod, hogy csicseregnek a madarak. Tudod, hogy ez nagyon giccses, de nem érdekel, mert tudod, hogy ez jó. Mindenki szereti. Te is. Szereted a levegőt beszívni.
Szereted, ahogy a füledben szól az „Out in the Cold”, miközben látod magad előtt az igazi „metál istent”, ahogy feljön a színpadra, és a mégoly kemény zenére is lágyan mozog, az agyondíszített, hosszú bőrkabátjában. Milliószor hallottad, és milliószor szorult össze a torkod, az ellentmondásos hatástól: kemény zene, igazi szerelmes szöveggel. Sírni tudnál, de most inkább az eufóriától és valami enyhe boldogság-félétől.
Megfogalmazódik benned egy kiáltvány a homofóbok felé: íme, a meleg énekes, aki szerelemről énekel, érzéssel, átéléssel. Lám ugyanolyan ember, mint én! Sőt mindketten a férfiakat szeretjük. Nem mindegy, hogy ki iránt érez valaki mélyen?
Képzeld el, hogy így érsz be a munkahelyedre! Aki máskor idegesít, most kedvesnek látod. Viccelődsz, beszélsz sokat, nevetgélsz. Megpucolod a mandarint, az almát, a répát, a kivit.
Bekapcsolod a géped, beszállsz abba, tíz alkalmazásba, rendszerbe, amiben dolgozol. Képzeld, még annak is örülsz, hogy egy rakás levél vár a postaládában, és egy sem a Johnny Depp-től!

Képzeld el, hogy egy pillanat alatt beszűkül az egész! Egy egészen kicsiny pontba, amivé te váltál. Összeszorít a rémület. Másodperc törtrésze alatt válsz védtelenné „mint a szükségét végző vadállat”. Közben körülötted nem változott semmi, csak benned. Nem tudod, mert nem látsz kifelé, csak befelé koncentrálsz és rettegsz. Rettegsz, hogy meghalsz, agyvérzést kapsz, vagy infarktust. Rettegsz, hogy méltatlan, megalázott, kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, mert rögvest elájulsz, ezáltal megszégyenülsz. A másodpercekkel azelőtti, színes világod és a hihetetlenül tág tudatod semmivé lesz! Felzabálja valami, amiről tudod, hogy te vagy.
Kapkodsz. Iszol teát. Eszel almát. Gyorsan keresed a gyógyszert, mert az legalább egy eszköz, még ha placebo is. Már tudod, hogy szégyenteljes az egész, mert nem a gyógyszer használ, hanem az őrült tudatod, és utálod, hogy eszköz nélkül nem befolyásolhatod. Utálod, hogy megint itt tartasz, pedig már hosszú ideje nem rettegtél.
Minden szégyened eldobod, már csak ez volt, ami emberi mivoltodból megmaradt és feltárcsázod azt, aki ért. Aki mindig segít. És közben ezt szégyelled. Úgy érzed, hogy bármit megtennél, csak a rémület múljon el. „Most beszélj hozzám” – ennyit mondasz a telefonba, és közben te kezdesz el beszélni. Nem igazán tudod mit, az első szavak kapkodók, összefüggéstelenek. Közben hat az a szar tabletta, ami nem hat, csak a tudatod csinálja, meg a beszélgetés.

Képzeld el, hogy szétfoszlik a félelem! Megnyugszol. Azt ne képzeld, hogy visszatér a madárcsicsergés! Ne képzeld, azt sem, hogy akit nem bírsz, továbbra is kedvesnek látod!
Inkább azt képzeld, hogy annyira fáradt vagy, hogy csak sírni tudnál és utána átaludni a napot. Azt a napot, amit a teljes éned kezdett, és az összeszorított tudatod fejez be, mert tudod, hogy haza is kell menned, és félsz.
Képzeld, hogy délutánra eldöntöd: ha megdöglök a nyílt utcán, akkor úgy lesz! Nem érdekel! Képeld, már nem érdekel Johnny Depp sem, és az elmúlt férfi sem. Nem vágysz az újra és nem kívánsz semmit. Egyetlen vágyad van: legyen vége a napnak!

Képzeld, hogy hazaérsz! Felveszed a cicát, megöleled és sírsz. Ő meg dorombol és gyógyít. Enni adsz neki, te meg engeded a kádba a vizet, és a nap legszebb pillanatára készülsz: feküdni a kádban és nem gondolni semmire. Képzeld, mi történik! A cica hagyja a kajáját és megy veled a fürdőszobába. Beül a bidébe, hogy lásson téged – mert tudja, hogy bajod van. Vigyáz rád, mert szeret téged - otthagyta a vacsoráját miattad, érted.
Te meg biztosan tudod, hogy van másik dimenzió. Olyan, ahol kapcsolatban van a macska lelke, a tieddel. Eszedbe jut, hogy volt ilyen élményed emberrel is. Sokszor. Ülsz a kádban és boldog vagy. Eszedbe jutnak, akikkel így kommunikáltál. Boldog vagy, mert tudod, hogy ez csak szeretet által lehet – téged szerettek.

Képzeld, el hogy kiszállsz a kádból és az eljövendő herceg örömére, masszírozod a bőrödbe, a testápolót, kened a lábadra a hidratálót. Lassan kisimul a világ és tudod, hogy ebből is tanultál. Már nem félsz. Még fáradt vagy. Megint szereted az életed.