Dinnye

Besétál valaki az ember életébe, és valamitől iszonyú vonzó. Mindattól, amit magára rakott már az évek során. A külső is nagyon fontos, de amikor már rajtunk is van egy csomó rétegnyi tapasztalás, ha már valameddig eljutottunk személyiségfejlődésünkben, nem az atléta test, vagy a hatalmas mell lesz a szembetűnő, amitől vonzó a másik. Valószínűleg sokkal fontosabb lesz a teljes megnyilvánulás, a tekintet, a testtartás, a gesztusok. Már megint az a fránya harmónia!
Szóval jön az addig ismeretlen ember, akire nagyon kíváncsiak vagyunk. Nem tudni, miért? Egyszerűen érdekes, később egyre többet szeretnénk tudni róla. Szeretnénk lehámozni a rétegeit és egyre közelebb érni hozzá. Ahhoz, ami ott van a héjak alatt. (A hagymahéjak. Shrek nem beszélt butaságot) Azokat a rétegeket akarjuk lebontani, amitől annyira vonzó. Közben ő is elkezd vetkőztetni és szedegetni a mi lelki-ruhánkat. Ideális esetben.
Azaz, az ember építgeti magát, azért hogy találkozzon valakivel, aki pontosan arra kíváncsi, ami az építmény alatt, mögött van. Zseniális dolog az ember!
Az már hatalmas szerencse, ha olyan emberrel akadunk össze, akinek mindig marad egy újabb rétege és a mi héjaink is végtelennek tűnnek a számára.
Lehet, hogy nem is szerencse, csak valami ösztönös bölcsesség, hogy olyan embert kezdjünk vetkőztetni, akinek sok lelki-pulcsija, inge van.
Egymás bontogatása közben előbukkannak a nem túl szép rétegek is. A következő nagy szerencse, vagy bölcsesség, ha ezek a kevésbé kívánatos héjak is tetszenek. Ha ezek nem elviselhetetlenek, nem taszítóak, hanem kedvesek, bájosak, színesek.

Sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, ha a saját rétegeinket pontosan ismernénk. Tudni kellene melyik héj, hogyan került ránk? Jó esetben az idegen héjaink időközben maguktól is leesnek. (Vannak persze, akik nemhogy visszaragasztják ezeket, hanem az útközben mások által levedlett héjakat is magukra veszik.)

Érdekes játék ez! Azt lehámozni valakiről, amiért vonzónak látjuk! Érdekes az is, hogy abból már semmi sem lesz, ha esetleges csalódásunkat úgy orvosoljuk, hogy visszaburkoljuk az illetőt. Mert vége az illúziónak. Vége a kíváncsiságnak. Vége a varázslatnak.

Azért vagyok nyugtalan, mert maradt még egy csomó rétege, amit nem bontottam le, és még mindig irtó kíváncsi vagyok. Miért nem jó nekem olyan valaki, akinek csak egy héja van? Talán mert az egy dinnye lenne. Kívül szép fényes, (jó nagy is, ugyebár), aztán belül meg cukros lé, egy rakás kiköpködni való maggal. Nem szeretem a dinnyét.