2009. december 17., csütörtök

Gyanús!

Amikor hazaérkezem, rendszerint úgy fogad, hogy égnek álló, duplájára duzzadt farokkal sétál le és fel.
Amikor szólítom, szinte lihegve rohan hozzám, mint egy kutya. Az ölembe bújik és mozdulatlan, mint egy halott.
Paranormálisan eltüntette a szemránckrémet. (Dehogyis! Nem az enyém volt, csak úgy vettem valakinek!)
Na de hétfőn! Befeküdt a mélynyomó elé, amikor éppen Nirvana szólt. Hanyatt fekve ringatta magát jobbra-balra, miközben üres tekintettel bámulta a plafont. Gyanús fehér por volt a bajszán. Tűt nem találtam mellette. Kiskanalat sem.
Mindig mondtam, hogy gyanús. A macskám. Zsófi.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése