Na, megérkezett az utolsó fázis. Már azt hittem elmarad. Ez pediglen, arról szól, hogy az összes férfi menjen a fenébe! Ezen túlléptem, viszonylag gyorsan. Pár óra, és huss! Se híre, se hamva! Ezután szokott következni az önmegtartóztatás gondolata. Volt már ilyen nekem. Most is ideért a remek ötlet, de mivel próbáltam már és orvosnál kötöttem ki a végére, most tudományos alapon kezdtem e felől gondolkodni.
Tehát, az első gondolat: minden az agyban dől el. Ezt szeretjük itt nyugaton is, és nagyon sokan gyakorolják. A bibi ott van, hogy rosszul. Például ezért lettem én is beteg, annak idején. Már tudom, hogy „az agyban dől el” dolog, az nem olyan, hogy akkor erősen gondolok rá és akarom, hogy úgy legyen. Nem ám! Az úgy van, mint a jógában a hasi légzés és az orrán át vett levegő kérdése. Még az elején nagyon kellett koncentrálnom (az agyamban eldöntenem), hogy a hasamba veszem a levegőt és szigorúan az orromon keresztül. Akkor valósult meg mindez tökéletesen, amikor már nem kellett figyelnem. Ma már, ahogy jógázni kezdek, így lélegzek. Automatikusan. Nem görcsösen, nem gondolva rá, hanem csak úgy magától megy a dolog.
No, ezen az úton kell elindulni, mert ez az, amit a keletiek tanítanak, az „agyban dől el” elmélet alatt. Nem azért jó ez, mert a keletiek mondják, hanem mert csak így válik a részemmé a dolog. Ekkor már nincs erőszak, nincs görcs. Így kell ezt csinálni!
Akkor most mi legyen? Mit döntsek el az agyamban? És azt hogyan tegyem a részemmé?
Ahogy próbálok az agyamban kutakodni e témakörben….hát nagyon érdekes dolgok sorakoznak ott. Egyiknek sincs semmi köze az önmegtartóztatáshoz. Sajnos, csak olyasmit találok nem túl tekervényes, és kevéssé barázdált szőke elmémben, amitől inkább kedvem lenne, nem megtartóztatni, mint igen. Ezt azért nem részletezném. Pedig izgalmas lenne, főképp hogy elég közeli még az élményanyag.
Na, haladjunk tovább. Így, vagy úgy elhatározom ezt az önmegtartóztatósdit. És akkor hogyan tovább? Ez mégsem olyan, mint a jógalégzés! Különben is, nem tudom, hogy miként határozzam el, ha az agyamban egész más dolgok vannak? Pont azok, amiket a részemből ki kellene venni és helyette a részemmé tenni a…Mit? A semmit? Helyette? Úristen! Sehol nem tartok még ragaszkodás és vágy ügyben! Úgy fogok még újratestesülni, mint a huzat!
Miért is akarom én ezt? Ja! Mert elég a férfiakból! És itt következzék egy teljesen elfogult, általánosító és igazságtalan felsorolás: gyávák, érzéketlenek, lehetetlenek, lököttek, gyengék és különben is...
A francba! Nagyon hiányzik a jóember!
Ez itten nem kínlódás már, csak most ez az uralkodó hangulat, mert eszembe jutott…ő.
Megfejtettem, hogy mi van az én agyamban, most megnézem, mi van az én ágyamban?
Ugyanaz, mint ami az agyamban. Megfoghatatlan megnyilvánulási formában. Gondolati szinten.
Inkább elhatározom, hogy nem tartóztatok meg ön. Ehhez legalább már az alapanyag be van készítve, elméleti szinten. Azt hiszem azonosulni sem lesz nehéz vele. Eddig még mindig sikerült. Majd ezt is automatikusan fogom csinálni, mint a jógalégzést.
Ezt az egészet három szóban el tudtam volna mondani. Megszámoltam a három szót. Tényleg annyi lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése