Ez itt most egy évek óta készülő és folyamatosan formálódó valami. Nem tudom jó-e, ha ideteszem a köznek, de van benne valami alapvetően primitív, ami miatt itt a helye, az önmarcangoló, magamat és másokat kereső szóáradatok között.
Volt nekem egy időszakom, ami nagyon sokat formált rajtam. Amikor megcsaltak. Azok közül is egy, ami megfordította velem a világot és hatalmas változásokat indított el bennem.
Sosem fogom elfelejteni harcos, dacos kijelentésemet: én soha nem fogok nős férfival kezdeni!
Ha nem gondolkodom, és nem elemzem végig százszor az akkori, és a mostani helyzetemet, gyakorlatilag leköpködhetném a tükörképemet. Akkor nyilván a vesztes, megalázott, eldobott pozícióban voltam. Sértetten, óriási sebekkel, rettegtem, hogy elhagynak. A védekezésem egyik módja volt, hogy ha már nőként nem kellek, akkor legalább becsületes emberként igét hirdetek és kijelentem a hülyeséget, abban a meggyőződésben, hogy ezzel egy erkölcsi mérce leszek a riválisomnak, aki egy céda, aki elveszi egy nőtől a férjét.
Ezt most látom ennyire tisztán, akkor annyira meg voltam győződve az igazamról, hogy utáltam azokat, akik nős férfiakkal kezdenek. Még a filmeket sem bírtam, amiben hűtlenséget láttam.
Ma már az is nyilvánvaló, hogy nem a másik nőt kellet volna utálnom, hanem a páromat és erős önvizsgálatot kellet volna tartanom, vajon én mennyiben vagyok hibás? Sokkal többet kellet volna tudnom az emberről, az érzelmekről, a szerelemről és a szexualitásról.
Mostani megbölcsülésem oka az is, hogy mily’ érdekes a sors: küldött nekem egy nős embert.
Lehet azt mondani, hogy most én is egy céda vagyok, egy rongy, aki elveszi más nőjét. Nem így van, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy mennyire primitív tud lenni az ember az érzelmei által befolyásolva! A primitívet nem feltétlenül rossz értelemben értem, inkább úgy, hogy egyszerű. Fekete és fehér. Ellentmondást nem tűrő elveket fogalmaz meg, úgy hogy nem is veszi észre, nincsenek is elvei csak fájó sebe és felkorbácsolt lelke.
Szerintem semmi baj ezzel. A baj az lenne, ha nem látnám a mai helyzetemben az akkori szituáció inverzét. Ha nem látnám, hogy én is megítélhető vagyok, teljes joggal, érzelmek által. Baj lenne, ha nem tudnám, hogy bárki, bármit mondhat, nem kell magam leköpnöm, mert én nem csalok.
Ez volt a második történés az életemben, amiből megtanultam, hogy soha nem mondhatok olyan helyzetről ítéletet, amiben még nem voltam. Kérdezhetek, érdeklődhetek, gondolkodhatok, de kategorikusan megítélnem senkit nem szabad. Na, majd ha átéltem, akkor igen! Átélem. Most ezért nem ítélkezem. Szép lassan így lehet leszokni arról, hogy jelzőket és címkéket ragasztgassunk mások homlokára.
Amikor belekeveredtem egy korábban mélyen elítélendőnek gondolt helyzetbe, egy dolgot azonnal észrevettem: ez nem pont olyan, nem ugyanaz. Tehát nincs hozzá címkém.
Igazán hülyén hangzik és talán túlzó is, de azt hiszem, meg is köszönhetném mindezt az akkor annyira utált nőnek.
Never say never!
VálaszTörlésEzt már én is tapasztaltam. Addig nem ítélhetsz, amíg nem tapasztaltad saját bőrödön, amit megítélsz. De hát akkor csak a halálod percében mondhatsz ítéletet azokra a dolgokra, amelyekre neked már nem lesz módod/időd. De akkor az embert már a megváltás foglalkoztatja...szerintem
Na, ja. Persze, hogy én is kritizálok, "ítélkezek". Amiért ezt ide leírtam, csak azért van, mert én már azt is nagy dolognak tartom, ha pontosan látom, hogy mit csinálok? Ha csak átfut a fejemen, hogy esetleg megalapozatlan a kritikus véleményem, máris előrébb vagyok. Magamhoz képest. Egyébként is árnyalt ez a dolog, mert a gyermekét megrontó pedofilt bátran véleményezem, de még akkor is eszembe jut, hogy vajon mitől lett ilyen? (nem a felmentése miatt, csak mint emberi elfajulás érdekel)
VálaszTörlésTehát nem vagyok tökéletes (héla az összes Isteneknek!), de annak azért örülök, hogy képes vagyok másképp látni a saját idiótaságomat és vessenek meg érte: nem szégyellem. Az is én voltam, ahogy most ez vagyok. (hajszál híján tökéletes :) )
Ki vagy te Mr Jones? Te vagy aki tudod, hogy én ki vagyok, csak én nem tudom, hogy te ki vagy, pedig biztos tudom csak még nem jöttem rá, mert még nem foglalkoztam vele eleget,így te tudod, hogy én nem tudom, amit tudnom kellene. Érted?
Nem fogok nyomozni, maradj csak Mr Jones, így tisztességes.