Tegnap este, a kádban tovább olvastam Osho mestert. Köztudottan állandóan megmentem a világot, így fontos hogy tudjam mi az a megfelelő mód, ahogy egyesíteni kellene a két pólust? Szigorúan az új emberiség megszületése szempontjából.
Háááát! Nem vagyok egy kezdő Osho olvasó, de elég érdekes dolgokat olvastam. Nem írnám le a gyakorlati összetevőket, amelyek a megfelelő módot alkotják. Csak azt az egyet, ami szöget ütött a fejemben. Miszerint egyesítés közben elengedhetetlen a beszélgetés. Nyilván több okból. Ott van ugye az érintésvédelem, hogy csak egy példát mondjak – ha már áramkörökről van szó, amiknek záródni kell. Persze hogy összhangban kell lenni az érintőknek! Először ezen az egyesítés közbeni társalgáson könnyedén átsiklottam, hiszen én tudok és szeretek is beszélni. Bármikor, bárhol. Bárkivel nem, de akivel együtt áramköröket „szerelkezik” az ember, azzal csak beszél!
Elgondolkodtam, azon hogy mi van azokkal az emberekkel, akik egyáltalán nem beszélnek, vagy csak keveset? Ismerek ilyen férfit és nőt is. Kritizálni, ítélkezni nem fogok, mert biztosan komoly oka van a hallgatásuknak, és különben sem tudok olyasmiről véleményt mondani, amit nem éltem át.
Bizony hatalmas hiányosságom van ezen a téren! Minden szerelőm beszédes volt. Akivel több, mint húsz évig voltam együtt, többet beszélt, mint én. Hihetetlen fazon! Szállóigék születtek a társaságban róla. Volt mikor nekikezdett mondandójának, hogy az előzményeket „csak dióhéjban foglalja össze” – mondta ő. Húsz perc múlva szólt valaki a társaságból, hogy „”Károly csak dinnyehéjban képes összefoglalni”. Hát így valahogy. Nem véletlenül voltunk fent sokszor éjszakákon át. Beszélgetés kapcsán.
Szóval nekem az a megszokott, hogy az ember beszél. „Szerelkezés” közben is.
Na, de mi van a szótlanokkal? Hogy lesz így új emberiség?
Én részemről mindent megteszek! Itt sem tudom abbahagyni a közlést- a semmiről.
A tantra nem ettől érdekes. Hogy mitől, azt még mindig nem írom le. A legérdekesebb a cél. A megvilágosodás. Nagyon kell vigyázni! A megvilágosodott ember vágy nélküli. Ezért ellentmondásos az egész: azért szeretkezni, hogy a végén vágy nélkül maradjunk. Jaj! Én félek ám!
Aki kicsit megnyugtat, az Schopenhauer, aki szerint: „Az ember bizonyosan azt teheti, amit akar, de nem határozhatja meg, hogy mit akarjon.”
Ennek alapján teljesen nyugodt vagyok, mert megvilágosodni nem akarok (még), de beszélni igen. Beszélek is, hiszen, bizonyosan azt tehetem, amit akarok.
Ez az egész cinikusnak tűnik, pedig csak a saját fejlődésemet követem. Odavoltam Osho írásaiért (hozzáteszem a tantra most is nagyon érdekel), de most valahogy látom azt is mennyire elszállt az agyam, mint sok más elmélettől. Legalább megismertem ezt is, és nem fogom a szemétre dobni, csak kicsit fenntartásokkal kezelem.
A beszédre és egyesítésre visszatérve (új emberiség céljából) van ám abban valami igazág! Ugyanezt írja a taoista szex, a zen-szex, a Káma Szútra és az Illatos kert. Biztos nem véletlenül. A Káma Szútra minden alkalmas „gyakorlatnál” megjegyzi, ha közben lehetőség van a társalgásra.
Hű! Most jól lebuktam, miket olvastam. Véletlenül sem a részecskegyorsító működését. Jól van na! Én csak a világot akarom megmenteni és ehhez keresem a megfelelő módot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése