Sejtátömlesztés

Megvolt a VHK. Még pihenek, emésztek. Ezt nem én írtam, de pontos és erről van szó:

„Rögtön az elején érdemes tisztázni valamit. VHK koncertre nem zenét hallgatni megy az ember…. hanem hogy átéljünk egy olyan közös tudatállapotot, amit máshogyan semmiképpen sem tudnánk….
A legemberközpontúbb zene volt, hiszen kilőtte a szimbólumok, a klisék megszokott sorozatait, és helyette tüdőből fakadó őszinteséggel ordított a hallgatóság arcába…
…kisvártatva két dobos jelent meg, akik „egy-ké’ egykéhánégy” beszámolás nélkül elkezdték szaggatni a bőröket, és a szkeptikusok homloklebenyét úgyszintén. Rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy itt nincs elpoposodás, az életerő az egyenlő halottkém, a halottkém meg egyenlő élet, annak is valami különösen intenzív formája…
…a közönség agya kezdte ledobni az ékszíjat, és számról számra tornyosult fölénk a monolit, mely saját elméinkből állt össze gránittá, az ember rájöhetett, hogy ez nem zene, ez önreflexió, és ami belőlünk szól, az visszhangzik bennünk, míg élünk.”

Így volt. Nekem ezt jelentette. Azt hiszem megint kicserélődtek a sejtjeim, de az biztos hogy megerősödtek. Sejtátömlesztést kaptam.