Most Poppert fogok idézni, mert már megint lenyűgöz. Eredetileg is erről akartam írni, csak megzavart Jehovának a tanúja.
„Minden időkre el kell tűnnie belőled a szorongásnak, hogy valaha is megbánhatsz valamit. Ám ekkor nagyon magabiztossá válsz, és nagyon szabad leszel. Ez a belső szabadság, ami a legdurvább rosszindulatot, irigységet és halálos gyűlöletet képes kiváltani a saját és a mások igája alatt görnyedező emberekből. Számolj ezzel, és vigyázz magadra!
Különösen óvakodj attól, hogy veled összehasonlítva magukat, mások te általad hallják meg saját bilincseik csörgését”
Igazság szerint nem nagyon mertem ezt ide leírni, mert baromi nagyképűen hangzik, de nagyon úgy érzem: én ezt megtapasztaltam.
Mivel vállalom a hibáimat, a hülyeségemet, az érzéseimet, a döntéseimet azt hiszem, tényleg nem kell megbánnom a jövőben semmit. Nehéz ezt megfogalmazni, inkább csak érzem. Az érzésemet visszafelé igazolja, mindaz az engem ért rosszindulat, irigység, ami ellenem irányult. Most megértettem mi az, ami annyira ellenszenves lehet bennem Azt hiszem az a bizonyos belső szabadság.
Semmivel nem tartom magam többnek másoknál. Igazából azt szeretném, ha át tudnék ebből valamit adni, azoknak, akik nem élték még ezt át. Csak az a baj, hogy ennek nagyon sok kín az ára és azt hiszem a tanulás. Tanulás önmagunkról.
Bölcsnek tűnik ez, nem vagyok az. És nem is sajnálom. Van még vagy negyven-ötven évem a bölcsülésre, meg még szép számú inkarnációm is.
Vigyázat visszajövök!
(És még az is történt, hogy megint nincs a digitális tv-nek képe, vagy hogy mondják. Megint van ott egy csatlakozó, ami csak úgy lóg. Dugdostam mindenhova, ahol lyukat találtam, de nem történt semmi. Most analóg nézem a tévét. Ezt már tudom. Viszont nem merem kihívni a szerelőt, mert a múltkor is nagyon ciki volt, hogy csak bedugta azt az izét. A macskám viszont gyanúsan hallgat. Szerintem ő futkosott ott a tv hátuljánál. Kérdeztem tőle, nem emlékszik-e honnan húzódott ki az a valami, de csak néz rám és nyávog.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése