Most jó

No, befejeztem a kínlódást! Ha nem hiányzom, ha nem kellek, akkor legyen így. Biztos nagyon sok voltam, de hát mit tegyek? Majd jön valaki, akinek pont én leszek az elég. Pedig nem is voltunk együtt társaságban. Látott volna csodát! Szegény barátaim! Ők tudják miről beszélek. Mert beszélek és beszélek és beszélek. Meg nevetek. Ezt fogom tenni, ha belegebedek, akkor is. Csak azért írom ezt, mert befejeztem a kínlódást. Olyannyira, hogy még nyitva hagytam a kaput.
Ezzel, a fentiekből látható következetességgel belevetem magam a valós világba és reális dolgokkal fogok foglalkozni. Az összes zizegésemet, energiámat, pezsgésemet beleölöm egy lakás adás-vételbe. Már látom magam előtt az ingatlan irodák alkalmazottait, amint elmerengenek, hogy inkább könyvvigécnek álljanak, miután velem beszéltek. Amikor előadom majd, hogy mit szeretnék! Itt jegyzem meg, hogy egy asztalost és két munkatársát kis híján a sírba kergettem az ötleteimmel. Az is igaz, hogy nagyon jól szórakoztunk. Ők is meg én is, és még a bútor is elkészült.
Azt tudni kell, hogy lakásügyben a legfontosabb kérdés számomra, hogy legyen hely a könyveimnek és az összes indiai ágytakarómnak, (amiket én a falra teszek, bár az ágyam nem a falon van), mécsesemnek, kövemnek, kagylómnak és ezer nagyon fontos tárgynak. (A rák jegy rákfenéje ez.)
Fontos kérdés, hogy mekkora ágyat vegyek? Egyelőre valami giga méretű ágyban gondolkodom, mert kell a hely. Azon viszont nem fogok gondolkodni, hogy befér-e a szobába, amit, azt sem tudok, hogy milyen. (Még el sem kezdtem lakást nézni.) Aztán majd jól bepréselem az ágyat a kicsi szobába és kiderül, hogy nem is kell, akkora, mert én már nem növök, az eljövendő nagy ő, pedig nem biztos, hogy két méter magas lesz.
És hova teszem majd Buddhát, meg Shiva-t?
Szóval ezzel az attitűddel beállítok majd az ingatlan irodába, ahol majd olyanokat fognak kérdezni, hogy milyen fűtésű legyen, meg panel-e, vagy sem, hányadik emeletre gondolok, no és hány négyzetméterre? Én meg majd jól megmutatom, hogy innentől eddig tart a Shiva ágytakaróm, a Káma Szútra batikjaim, pedig ekkorák, és ezeknek a háló falán el kell férnie.
Az lesz a legjobb, ha elviszem az ingatalonoshoz ezeket a cuccokat, hogy ezekhez keresnék lakást. Ja és mellesleg el kellene adni azt, amiben lakok.
No,így valahogy. Csakis az ésszerűség, a racionalitás talaján haladok mostantól.
Semmi szerelem, semmi vágyakozás. Ezt az energiát mind az ingatlan ügynökökre zúdítom. Ez viszont nem kevés.
Mostantól újabb ászanákat is beépítek a jógámba, hogy tovább formálódjak a tökéletesség felé. Alig kell már valami hozzá. A lábam és fenekem izomzatát tovább edzem. Már most is húsz perccel többet gyalogolok, azaz már hazafelé is, a fele utat gyalog teszem meg. Ez már napi 60 perc.
Majd lesz nekem másik lakásom, ahol ülök az ágyamon és eltűnődöm a vágyaimon. Azokon, amiktől meg kellene szabadulni – a megvilágosodás miatt. Messze még az! Nem akarok megvilágosodni, még vágyakozni szeretnék.

Aki nem bírja, ne nézze! Én bírom. Most ennek van itt az ideje: