Szokatlan érzés

Ezt találtam:

„Alvást ér, ha rád borulok,
mikor ölellek, megfulok
s holtomból ujjá éledek,
hogy el ne vesszelek tégedet”

(József Attilát olvastam.)

Ötödik napja, hogy alapvető létállapotom: boldog.
Mellette szépen, nyugodtan bosszankodom, még sírtam is, de ötödik napja semmi nem tudja felülírni az alapvető boldogságomat. Nagyon fura. Nem akarom elveszíteni. Ahogy tudok, vigyázok rá. Remélem menni fog segítség nélkül is, de ha mégsem:

„Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rámdönög,
Önmagammal, ha kűzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!”

(Nagy Lászlót is olvastam)