lélek-jelen-lét-jelentés

____________________________________________

Jelentés 1. Lélek.

Na, nem vagyok ám annyira vicces kedvemben! Alaphangon szomorú vagyok. Vagy inkább iszonyúan hiányzik valami, valaki. Nem is! Inkább szenvedek. Vagyis a hiány miatt szenvedek. Vagy nem is, mert alapvetően mégsem csak egy kicsit. Kicsit sírtam is. Kafkát nem vettem le a polcról, József Attilát sem olvastam, Joplin eszembe sem jutott, tehát nagy baj nincs. Nem is! Inkább örülök annak, ami van. Mert az jó. Meg nem is, de inkább igen.
Álmodtam is, Nagyon jót, vagy inkább szomorút, mert egyértelmű üzenet volt a tudatalattimból. (Most jutott eszembe: ha van tudatalattim, akkor van tudatom is. Ez jó. Jó ez?) Szóval az álom nagyon jó volt, amíg nem értettem meg. Miért kell mindent megérteni? Az én világom az érzések világa és ezért elég nehéz az életem. Meg szép is és sokszor nem szép. Többször szép. Ami szép az nagyon szép. A csúnya meg nem érdekel. Most.
Akkor, most hogy vagyok én?
Unom már az idézgetést, de mindig mások írják meg helyettem, ahogy itten alább is:

„..csak szerettem volna, ha velem is van ilyen, és ,most benne vagyok, sosem volt sűrűbb homály..”

Hogy vagyok? Tegnap nagyon nevettem. Nagyon sokat. Ez ma is jó. Akkor jól vagyok, Csak hiányzik és csak szomorú és csak….
.
.
.
.
Jelentés 2. Jelen.

Ez még nehezebb, mert megfulladok.
A tény: A nagy bank, nagyon nagy elnöke szerint, nem megoldás, ha a szegényeket a nagy bank nagy kártyaforgalmából, tranzakciónkként 1, azaz egy forinttal támogatja. Állítólag ez havi hetven millió forintot jelent. Ez nem megoldás?
Komolyan: undorodom. Nem értek ehhez sem. De! Véletlenül nem a bankok harácsolása a pénzügyi válság oka? Legalábbis a közvetlen kiváltó ok? Nem így volt? És akkor nem megoldás? Minden fillér megoldás, főképp azon bankok részéről, akik tudatosan úgy alakították az üzletpolitikájukat és erre építve a marketingjüket, hogy deviza alapú hitelekre bíztatták az ügyfeleiket. Ezek miatt a bankok miatt szűntek meg munkahelyek, váltak fizetésképtelenné az adósok. És akkor nem megoldás havi hetven millió?
Tudom: demagóg vagyok. Meg tudom, mi az a hetven millió a GDP-hez képest, meg bármihez, amihez az ilyesmit hasonlítani szokták. Egyet tudok: vannak emberek, családok, akiknek havi ötvenezer is megoldás. Azt is tudom, hogy nagy bankok nagyon nagy elnökeinek számtalan lehetősége lenne, hogy a saját adósaikat a saját profitjuk terhére segítsék. Ez lenne az erkölcsi minimum. Még az az elvetemült, nagyon demagóg, nagyon nagy tudatlanságról árulkodó ötlet is eszembe jutott, hogy a nagyon nagy bankok, nagyon nagy emberei esetleg saját vagyonukból adnának segítséget.
Még valami: a nagyon nagy bankoknál csak a profit csökkenéséről lenne szó és nem a fedél nélküliségről, ezzel a nagy elnök szerint nem megoldás megoldással.
Hányinger az egész!
.
.
.
.
Jelentés 3. Lét.

Jógázás közben (agy kiürül, kozmikus gondolat betöltődik) eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy a tisztaság meghatározója az életemnek. Fizikai, szellemi és lelki szinten is.
Jóga után végiggondoltam.
Fizikai szinten egyértelmű és még teljesült is a dolog. Fürdésmániás vagyok, naponta hajat mosok, egy pedikűrös szerint hisztérikus lábápolóvá is váltam már. A lakásom tiszta, és szeretek takarítani is. Ruháim is tiszták, az ágyneműt is kéthetente, nyáron hetente mosom, vasalom. Mindezt úgy, hogy nem kell nálam vigyázban állni, lehet cipővel bejönni, lehet inni, enni, morzsálni, csöpögtetni. Majd eltakarítom. Szóval nem vagyok beteges.
Szellemi szinten nagyon törekszem tisztának maradni, de biztos sikerül néha bepiszkolni mégoly fényesen ragyogó elmémet is, ronda gondolatokkal. Többnyire felismerem ezeket és megállapítom, hogy jövök én még ide reinkarnálódva!
Lelki szinten más a helyzet, mert az érzések ugye…Pedig már jól használom a kapcsolókat és a finomhangolókat, de mi tagadás még mindig elragadnak olykor ilyen-olyan érzelmeim.
Mikor eddig jutottam a nagy gondolkodásban, eszembe jutott, hogy mennyire tisztának éreztem magam a VHK koncert után.

Be is tettem a cd-t és megkerestem a nappalaiban azt a helyet földön, ahol a padlón keresztül is éreztem a zenét (basszus, dobok, miegymás). És megtörtént! Megtisztult a lelkem. Megint átéltem azt a fergeteges életörömöt, amit a koncerten is. Tisztára mosott sejtjeim végigjárták a testem minden szervét, porcikáját azzal az üzenettel, hogy a világegyetem része vagyok, hogy élni jó!
Muszáj idéznem:

„hej, hej, hadd szóljon, amíg élek hadd szóljon,
és csapjon fel az egekig, mert annyi minden úgy feszít,
hogy nem maradhat itt belül,
hej, hej, hadd szóljon, amíg élek hadd szóljon
és járjon át a villanás, és tűnjön el a zsibbadás!”

Mindehhez két dobos, nagyon kemény basszus és egészen fura hangzású gitárok. Újjászületés a címe. A nevem is ezt jelenti. Jó, jó az eredeti férfinév női változata. Miért is van ez így? Miért nem fordítva? A nőknek régen nem volt nevük? Miért a férfinév az alapértelmezett?
Már az agyam is nagyon tiszta, úgy látom.