Megadatott, hogy a helyemen érezzem magam. Azt érezzem, hogy hazaértem, bármennyire közhelyes ez így. Kegyelmi állapot.
Végre valaki kíváncsi arra, ki vagyok én? Végre valaki érti vagy érzi, hogy tökéletesen bízhat bennem. Végre valaki akar látni valamit belőlem. Végre valaki megengedi, hogy "látva lássam" és ezért engem is "látva lát". Végre valaki aki nem ijed meg ettől. Végre valaki, akinek számít, hogy vagyok!
Ehhez átírtam kicsinyt Ákost:
"Végre! Erőt merítettem a szóból, ami hozzám beszél"
Mert meríthettem, mert megnyílt egy lélek és én is meríthettem! Eddig belőlem merítgettek és ez nem baj és nem fáj. Azt hiszem eddig másoknak sokat adtam, olykor méltatlanul. Soha nem vártam a viszonzást, ez nem így működik. Tudtam, hogy egyszer nekem is lesz forrásom én is kaphatok friss, tiszta vizet. Most viszont annyira szeretnék még adni, szeretnék viszonozni!
Boldog voltam! Szépet láttam! Szép lelket láttam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése